Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
Úgy fogja magát érezni az osztrák az önálló vámterület szavának győzelmes felzengésekor, mint a hiéna, a sírok rablója az örök ítélet trombitájának harsonásakor. Az öröm szava hörgésébe fullad. A felébredt élet halálává lesz. Az elhagyott sírba ő temetkezik! Vezéreink bátran harczoljanak! Nagy, fenséges czélért küzdenek: Magyarország szebb jövőjéért. Egy nemzet imája áldja meg küzdelmüket. Pajzsuk: a becsület. Azzal mentek el, azzal térjenek vissza! MAGYAR NEMZET 1907. márczius 7. Legyünk erősek! Irta: Dr. Nagy György Úgy vagyok, mint a mesebeli király. Sir az egyik szemem, a másik meg nevet. Nevet az egyik, mert látom, hogy a nemzet minden igaz fia bizó bizalommal, erős akarattal, munkás-kézzel küzd, fárad édes hazája boldogabb, szabadabb jövőjének kivívásán. De sir a másik szemem, mert látnia kell, hogy vannak véréből való vérei e nemzetnek, kik gonosz számítással, prédára leső tekintettel igyekeznek meddővé tenni a jóknak küzdelmét, zátonyra csalni szebb reményeink hajóját. Hirdetem, hogy nem szabad szemet hunyni a mai rendszer hibái előtt sem. Nyitott szemmel kell olvasni a jelen történetének könyvéből. De nem szabad a történetnek Írását szándékosan meghamisítani. Ki tényeket ferdén bírál, azt védheti még a jóhiszeműség. Tévedni emberi dolog! De a ki hívatlanul felcsap modern nemzeti prófétának, s fonák lelkének formájára himzi a jövő ismeretlen képeit, s e képzelt képek valódiságát hangos szóval el akarja hitetni a könnyen hívőkkel, annak nincs meg ez a mentsége. Abban a nehéz küzdelemben, mit jogos, igazságos érdekeinkért négyszáz éves ellenségünkkel vívunk, mindnyájunknak együtt kellene küzdenünk. Ki-ki legjobb tehetsége szerint! Kire munka nem esik, legalább biztató szóval kellene, hogy biztassa a munkásokat! Kinek beteg lelke már nem tud hinni, bízni magán kívül senkiben, az ne akarjon részt venni egy olyan nemzet közéletében, a hol csak az igazaknak egymás iránt való önzetlen bizalma, az erőseknek a gyengékkel való szívből jövő szövetkezés, a nagyok és kicsinyek hitének egy fényben való ragyogása biztathat a siker áldásával. A független Magyarország templomát nem az olyan fogja felépíteni, kinek állandóan sárral van tele mind a két keze. Nem sárból kell felépíteni ezt a templomot! E templom papjává nem keni fel a nemzeti ihlet azt, kinek szája mindig káromlástól tajtékzik. A régi erkölcsi törvény örökre uj marad: Imádkozni és dolgozni! Dologgal lehet csak felépíteni azt a szent hajlékot, hol egy jogaiért annyit szenvedett nemzet imával áldozhat a szabadság Istenének! Vezéreink most fáradnak a templom egyik oszlopának, a gazdasági önállóságnak felépítésében. Nehéz, de dicsőséges a munkájuk! Érezniük kell a munka levegőjében, hogy egy nemzet áldása tömjénezi be azt. Nem feledhetik, hogy kötelességük a nemzet akarata, a függetlenségi eszme parancsa szerint építeni. Nyugodtan nézzük a munkát. Nem veszünk példát sem a bécsi, sem a házi osztrákoktól. Nem kiabálunk, nem lármázunk. A sötétben megijedt gyermek szokott zajt csapni, hogy saját hangjával bátorítsa magát. A függetlenségi párt felnőtt, öntudatos férfiak pártja. Hallgatni is tudunk. Tenni 134
