Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
A NAP 1906. október 29. Hazajött Rákóczi! Irta: Dr. Nagy György országgyűlési képviselő. Hazajött Rákóczi! Hazajött! Szentebb a föld is, hogy O benne nyugszik! Oltár a sírja, szabadság oltára, hová imádkozni jár, láttán meggyógyul a vérző szivü kuruc! Párducok vezére, mi jóságos Urunk, dicső Fejedelmünk! Fájva dobban szivünk, felzokog a lelkünk, hogy nem szabad haza szellője csókolja százszor szent hamvadat! Sötét a mi boltozatunk, sürii a könnyhullásunk! Ragyogj fel egünkön kurucok csillaga, szabadságnak napja! Áldó két kezeddel, nagy szereteteddel gyógyítsd meg szivünknek vérsiró fájdalmát, panaszos siralmát! Daru elköltözött, az őszi rózsa is levelét elsírta, hideg szél fujdogál nagy hegyeknek ormán, de szivünkben most gyönyörű kikelet gyűl, a szabadság tavasza. Tele ez a tavasz csalogány dalával, virág illatával, nap ragyogásával, s a nap azt ragyogja, virág azt illatozza, a dalban az csendül: Rákóczi hazajött! Rákóczi itthon van! Uttalan utakon többet nem bujdosunk! Elére áll az ő hű kurucainak, s vezetni fog minket vérharmatos erdőn, tábortüzes hegyen, csillagoknak utján a Szabadság felé! Mi jóságos Urunk! Nem fogsz Te nyugodni. Szabadságszerető, csodatevő lelked addig nem pihenhet, míg a szabadságnak virága ki nem nő a majthényi síkon, míg a labancoknak vesztét nem dobolja udvari dobosod a munkácsi sáncon. Pántos pallosodra még nagy szükség vagyon. Sötét éjben hányszor láttuk villogását, félénk sziveinknek nagy bátorítását. Sok a labanc köztünk, ki a némethez húz, a császárt szolgálja. Sok az olyan magyar, ki szereti honát, de gyenge a lelke, erőtlen a hite, s nem érti meg a Te igaz tanításod, hanem hisz németnek, hitegető szónok, pecsétes levélnek. Vagyunk kurucok is! Tőled el nem pártolt. Reád várakozó. Érted imádkozó hűséges kurucok, igaz maradéki hiv Esze Tamásnak, Nagy Bene Andrásnak. Vagyunk kurucok is, kik a szentségtörő, emléked gyalázó törvény lapjairól szentirást olvastunk, az ónodi gyűlés artikulusait. Kik nagy Bercsényivel a viharba zúgják lelkűknek haragját: Eb ura fakó! Bizony jól jósoltad! Mikor rég elmentél: visszasóhajtottunk: mikor rég meghaltál: akkor is sirattunk. De visszasóhajtva, visszasírva Téged, álmodta a lelkünk, hogy eljön az idő, mikor újra kigyul táboroknak tüze a Beszkidek ormán, s a mi jó vezérünk, dicső Fejedelmünk zászlókat emeltet, rézdobot verettet, s vérrózsás ösvényen, véres csillagok közt haladunk előre, addig nem pihenve, míg bús éjszakánkat a hajnal nem váltja, amig fel nem ragyog a magyar szabadság hajnalhasadása. Jó hogy hazajöttél! Félnek a labancok, hogy sírodnak fénye belvilágit majd a budai várnak sötét éjjelébe és a labanc-lelkek minden rejtekébe. Félnek a labancok, hogy a kassai dóm zugó harangjában felcsendül szent szavad, s parancsoló szódra kürtös nem úgy kürtöl, dobos nem úgy dobol, ahogy eddig fújta, ahogy eddig verte, hanem a dobokon riadva megperdül, kürtökön felzendül Rákóczinak lelke, Kossuth üzenete: Rajta, rajta, rajta!! Jó, hogy itthon vagy Te, édes Fejedelmünk, idegen országból megtérő reményünk! Kösd fel pallosodat, fuvasd meg a sípot! Hívj Ónodra gyűlést, aki igaz kuruc, táborba száll ottan, s császárral, halállal, labanc praktikával bátran szembeszállva folytatjuk a harcot, századoknak harcát, lelked szent álmáért, a szabad független, nagy Magyaror92
