Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
Míg a feliratnak ezek a hibái fájdalommal töltik el szivemet, tudom azt, hogy a függetlenségi párt, melynek szerencsés vagyok tagja lenni, nem szabadon, nem szive szerint választhatta meg az anyagot, mert egyfelől kötötte a vezéreknek a királylyal történt megállapodása, a melyet a nemzet is szentesített a választások alkalmával, másfelől kötötte a koalícióban levő többi pártok programmja. De tudom azt is, hogy a függetlenségi párt a rendelkezésre álló anyagot az adott viszonyok között a legnagyobb gonddal, önzetlen hazaszeretettel, politikai bölcseséggel dolgozta föl, és éppen ezért a fölirati javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és helyeslés. A szónokot számosán üd- vözlik.) Elnök'. Az ülést öt percre felfüggesztem. Székely Újság 1906. julius 26. Ünnepi megnyitó beszéd. Irta és az 1906. julius hó 12-én tartott Kossuth-ünnepélyen elmondotta dr. Nagy György országgyűlési képviselő. Mélyen tisztelt Polgártársak! A független Magyarország politikai hitvallásában édes testvéreim! Egy szép költeményben olvastam, hogy Kossuth apánk halálakor megtörtén, könnyes szemekkel ért családi tűzhelyéhez egy atya, ki értesült a megrendítő, az egész országot gyászba boritó hitről. Kicsiny fia csüggedten nézte atyjának bánatos arcát, megtört tekintetét, s kérdezte, hogy miért olyan bus, miért olyan szomorú. Az atya fájdalomtól remegő hangon tudatta fiacskájával, hogy Kossuth Lajos meghalt. Erre a kis gyermek, kinek szivében Kossuthnak oltárt állított a szülői szeretet, sírva, zokogva felelte: „Hiszen akkor a világ elveszett!” A költő az igazság szavát szólaltatta meg az ártatlan gyermek ajakán. Mert Kossuth neve a független Magyaroszág fogalma, s ha meghal a független Magyarország megvalósítása iránti vágy, kihűl a lelkesedés, megcsügged a törekvés, elbágyad a küzdelem, akkor reánk, magyarokra nézve csakugyan az egész világ elveszett. Hiszen a független Magyarország eszméje a mi hitünk, a mi világitó napunk, a mi élő reménységünk, s ha meghal ez az eszme, hit nélkül sötétben, reménytelenül süllyed el nemzeti életünk hajója a világtörténelem Óceánjába. Az életút, melynek az eszmék útjelzői. Jaj a vándornak, ki nem látja meg az útjelzőt, ki eltéved a helyes ösvényről, kit ingoványba csal balvégzete. Nemzeti életünknek, történelmi jövendőnknek útját Kossuth Lajos eszméi jelzik, s jaj nekünk, ha letévedünk erről az útról, romlás lesz a jövőnk, pusztulás a sorsunk. A nemzet egyrésze a legújabb időkig lidércfénytől, bécsi befolyástól, császári politikától félre vezetve nem azon az utón haladt, melyet Kossuth kijelölt. De éppen az bizonyítja Kossuth Lajos világtörténelmi hivatását, az általa hirdetett eszméknek halhatatlanságát, az általa kijelölt útnak megdönthetetlen helyességét, hogy napról napra nő Kossuth eszméinek, a függetlenségnek tábora, mely hittel, kitartással, lelkesedéssel halad az ígéret földje: a szabad, független önálló Magyarország felé. Ma már 80
