Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KÉSEI KURUC

Feltámadunk! Irta: Dr. Nagy György Február 19-én kiüldözték templomukból a törvényhozás papjait. A nemzeti imádság­nak házát latrok barlangjává tették. De nem halt meg azért a magyar Szabadság! Él még a magyarok Istene! Az alkot­mányt, a szabadságot siratóknak az Írás szavaival hirdetem a biztatást: ,,Mit keresitek a holtak között az élőt! Nincsen itt, hanem feltámadott!" Mikor az erőszak bezárta a hazaszeretet imáinak templomát: az egész nemzet szive megnyílt a kiüldözött eszme befogadására. Az alkotmány letiprására megcsörrent fegyve­rek zajára az egész nemzet talpra állott. Gyertyával akarták elsötétíteni a Napot, az erőszak szuronyának villanó fényével akarták homályba borítani a nemzeti akarat diadalmas ragyogását. Vereséget szenvedett az összbirodalmi hóbort. Szuronyokat állított fel a törvényhozás szentélyébe, hogy a meggyilkolandó alkotmány ravatalánál gyertyaként fényeskedjenek, s épen e szuronyok fényétől borult homályba türelmünknek pislogó mécse. Szuronyok aczéljából akarta az önkényt megkovácsolni, a nemzeti akarat koporsószegét, s épen e szuronyok szegezték elbonthatatlanul egybe s egygyé a nemzeti akarat diadaláért küzdő összes irányokat, összes törekvéseket. Fábriczius ezredes,18 ki boldogan azt hitte, hogy az összbirodalom feltámadásának évángyéliumát olvassa, tudtán és akartán kívül négyszáz éves bizalmunk felett halotti be­szédet tartott. A Nyíri19 által szabadságunk gyászjelentésének vélt levél a szolgalelküség szemfödője lett. A karunk megbénítására szánt ütés csak az 1867-ben önként kezünkre tett bilincset törte szét, az oktalan engedékenység rozsdás bilincsét: az alkotmány ezer éves tölgyére emelt fejsze csapásától csak az élősdiek hullottak le a fáról. A kishitüek azt hiszik, hogy az éjszaka a leáldozó napnak koporsója, én hiszem és vallom, hogy az éjszaka a felvirradó hajnalnak bölcsője. A kislelküek aggódnak, hogy február 19-én reánk borult éjszaka siri ágya lesz a nemzeti küzdelemnek, én hiszem és vallom, hogy az éjszakából dicsőségesen fog feltámadni a nemzeti diadal hajnala. Hadd vigyorogjon a magát győztesnek képzelő Hold, keressék kegyét a lopott fényű csillagok, suhogjanak a denevérek, terpeszkedjenek az árnyékok: a Föld az éjszakában biztos nyugalommal pihen, gyűjti erejét, űzi fáradságát. Hadd vigyorogjon a kamarilla, zsarnokoskodjanak cselédei, hivalkodjék a hitványság, uralkodjanak a szolgalelküek: a nemzet csendes, de öntudatos, de magában bizó nyuga­lommal vár, fokozza erejét, edzi akaratát. Jönni fog a hajnal, felragyog a Nap, s fényétől elsápad a Hold, kihunynak a csillagok, riadva rejtőznek a denevérek, oszlanak az árnyak. Élet, világosság támad a földön. Jönni fog a hajnal, felragyog a nemzeti cselekvés napja a haragnak vérpiros sugaraival. Számolni fog a nemzet a kamarillával, véget vet a zsarnokoskodásnak, Ítél a hitványok felett, megbünteti a szolgalelküeket. Szabad, független, önálló lesz a nemzet! Székely Újság 1906. február 25. 18 Fábriczius ezredes: Fábriczius ezredes királyi kézirattal feloszlatja a parlamentet. 19 Nyíri: 1906 február 19. Nyíri Sándor teljhatalmú királyi biztos megszállja a parlamentet, és feloszlatja az országgyűlést. (Czaun János: A „boldog békeidők”.) 56

Next

/
Thumbnails
Contents