Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
alkotmányát, s akkor jön az abszolutizmus,11 eldördül a fegyver, megcsörren a bilincs, telnek a börtönök, kivirágzanak a bitófák. Olvassuk tovább is a jövendő könyvét. A nemzet a két „vagy” közül az utóbbit választotta. Híven kitartott jogai mellett, sem Ígéretre, sem fenyegetésre nem adta fel az alkotmány ostromolt várát, pénzét és vérét áldozta a szabadság oltárán. Igen, igy van megírva, így kell megírva lennie a jövő könyvében. Még gondolni sem lehet szentségtörés nélkül olyan békére, még álmodni sem lehet igaz hazafinak olyan békéről, mely a nemzeti akarat vereségét, a nemzeti igazság elnémitását követelné áldozatul. Kiket a népakarat vezéri tisztségre emelt, kik az alkotmány templomának főpapjai, a nemzeti eszmék zászlótartói, számoljanak azzal, hogy hátuk mögött millióknak serege, az egész nemzet áll, olyan nemzet, mely élni akar, de csak, mint szabad független nemzet, olyan millióknak serege, kik apáik, nagyapáik példájából megtanulták, hogy hogyan kell a hazáért, a szabadságért meghalni. Jogainkat nem engedjük, alkotmányunkat megvédjük. Hadd jöjjön csak az abszolutizmus. Állunk elébe: Hadd csörrenjen a bilincs, nyíljanak a börtönök, szóljanak a fegyverek, nőjenek a bitófák: bilincsre vert kézzel, bebörtönözve, a fegyver csöve előtt, a bitófa alatt is törhetetlen hittel hisszük igazságos harcunk diadalát, erős várunkul valljuk alkotmányunkat s éltetjük a mindetadó hazát. Jönni fog, jönnie kell időnek, mikor a bilincs által vert sebek édes, gyönyörűséges emlékké lesznek a börtönben töltött éjszakákból a dicsőségnek fényes napja ragyog fel, oltár épül a fegyvertől kiömlő vérrel megszentelt föld felé, s a bitófa a szabadság, a hazaszeretetszent fájává magasztosul. Boldog lesz, kit jogos harcáért üldöznek, boldogabb, kit igazságos meggyőződésért bilincsekbe vernek, börtönbe zárnak, s a legboldogabb, ki életével fizetheti meg Hazája iránti szent tartozását. Hadd jöjjön hát az abszolutizmus! Székely Újság 1906. február 1. Nemzeti küzdelem. Irta: Dr. Nagy György Mint a természetben a legtermékenyitőbb, legáldásosabb nyári nap, szüli a termés áldatlan ellenségét: a jégesőt, úgy a nemzeti életben is az izzó hazaszeretet, az önzetlen ön- feláldozás korában születnek a hazaárulás sötét lelkű banditái, az önzés falánk haramiái. Míg arcunkon a lelkesedés rózsái gyulnak, szivünk diadallal dobban, kezünk üdvözletre nyílik hallva, olvasva a most folyó nemzeti küzdelem hőseinek önfeláldozó küzdelmét, addig harag oltja el a lelkesedés tüzét, fájva szorul össze szivünk, ökölbe rándul a kezünk a hazaárulók gaztettei miatt. Esztendeje múlt már annak, január 26-án, hogy nemzeti életünkben beköszöntött a nyár. Míg téli álmát aludta a természet, felébredt a magyar nemzet aléltságából, s egy „/<?11 abszolutizmus: a korlátlan, egyeduralmi államkormányzati alakot értik, melyben az állam lakosságának, a lakosság valamely kasztjának, rendjének v. osztályának az államhatalom birtokában és gyakorlatában jogilag biztosított részvétele nincsen. 48
