Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
»Ezt a koporsómba rendeltem, de odaadom az úrnak, mert a szívemből beszélt.«“58 A papír Kossuth kápolnai csatatéren mondott imáját tartalmazta. A kultusz intenzitása Kossuth 100. születésnapja körül ért zenitjére, az elkövetkező évtizedben az ünnep hőfoka hűlt, és az 1890-es években kialakult ünnepi szertartásrend is lassan elenyészett. A Kossuth-kultusz - erős metapolitikai tartalommal telítve - a változó körülmények közepette is tovább élt, a kultusz huszadik századi formáinak és funkcióinak áttekintése külön tanulmányt igényel. Végigtekintve az 1848-ban kibontakozott Kossuth-kultusz első hatvan esztendején, adódik a kérdés, milyen szerepe és milyen funkciói voltak e kultusznak. A szabadságharc idején a Kossuth iránti feltétlen tisztelet a honvédő harc bázisának szélesítését és a mozgósítást szolgálta. A kultuszban megfogalmazódó egyszerű üzenetek a politika szférájától korábban távol élő rétegekhez is eljutottak és hatottak. Az abszolutizmus évtizedeiben a Kossuth-kultusz keretet adott a szabadságharc emlékeinek őrzéséhez, és kétségtelenül fokozta a társadalom abszolutista rendszerrel szembeni lelki ellenállását. S a Kossuth-kul- tusznak - a 48-as eszmekor domináns részeként - nagy szerepe volt a rendi, felekezeti különbségeket felülíró modem nemzeti identitás megteremtésében és kiterjesztésében. Ez a kultusz teremtett széles társadalmi rétegek számára alkalmat arra, hogy a maguk nemzeti érzéseit, a XIX. században lezajlott társadalmi átalakulás élményét egy önmaga sorsát történelmi távlatokban értelmező közösség részeként átélhessék. A Kossuth-kultuszra is igazak Keresztesné Várhelyi Ilonának a kultuszképződés modelljének vizsgálatakor tett megállapításai: „A történelmi és irodalmi kultuszok nagyban erősítik a nemzeti kultúra szervességét, vagyis életképességét... mondhatjuk, hogy a kultusz megtartó erő.”59 A Kossuth-kultusz viszont oly erejű volt, hogy az általa hordozott politikai tartalom a társadalom jelentős részének gondolkodását is befolyásolta. így különös jelentőséget kapott az a tény, hogy Kossuth a 48-as kultusznak bizonyos időszakokban nem a csúcsa, hanem tulajdonképpen egyetlen alakja volt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a kultuszban amúgy is leegyszerűsödött üzenetekben elvesztek az egykori alternatívák, s az ünnepek sokasághoz szóló szónokai nem keresték a jelen kérdéseire adandó különféle válaszokat sem. Akik a kultusz tartalmának megjelenítői lettek, a Kossuth által élete végéig képviselt politikai irány és a tényleges közjogi helyzet közötti feszültségek feloldására törekedtek, hiszen az egykori kérdések aktuális továbbgondolása - még az ünnepi keretek között is - az adott közjogi struktúra kritikájához, legalábbis korrekciójának szorgalmazásához vezetett volna. A kultusz tehát, a kor óriási társadalmi és nemzetközi politikai változásai dacára nem telt meg friss, új tartalommal. így történhetett meg, hogy annak a politikusnak a kultusza, aki a maga korában rendkívül éles szemmel látta meg a cselekvés irányait, egy, a nemzete számára nem kevésbé fontos korszakban hozzájárult a politikai akaratképzésben részt vevő rétegek elkényelmesedéséhez, a politikai alternatívák elfedéséhez. 472
