Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KÉSEI KURUC

Székely Újság 1906. január 4.

Király sértések.

Irta: Dr. Nagy György

Mindennap újságokat koboznak el, bűnvádi eljárást indítanak királysértés miatt. Egy- egy kapaszkodó ügyészecske önérdekből királysértéssé fújja fel a király viselkedésének igazságos megbirálását, a király tetteinek a törvény fáklyájával való megvilágositását.

Az üldözött sajtóközlemények I. Ferencz József király személyével foglalkoznak ugyan, de érintik, érinteniök kell magát a királyság intézményét is. A nyulat bokrostól lövik.

Minden gondolkozó elmét kell, hogy foglalkoztasson az a kérdés, hogy a nemzetek fejlődése, a nemzeti erő érvényesítése, a nemzeti jövő kiépítése milyen államforma mellett a legsikeresebb, hogy a királyság, az egyeduralom intézménye nyújt-e annyi előnyt, a mennyi veszteséggel jár.

Magas philozophiai szempontból nem kétséges az, hogy a királyság intézménye az embernek, mint a teremtés koronájának méltóságával hadi lábon áll. Az Isten által a maga képére teremtett szabad ember méltóságával nem egyezik meg az, hogy milliók alattvalói legyenek egynek, hogy egy milliók felett uralkodjék.

Nemzeti szempontból kétségtelen az, hogy végzetes válságok előidézője lehet, mely a nemzeti erőt megbéníthatja, a nemezeti vágyaknak szárnyát szegheti. Az egyeduralom intézménye kiskorúvá alacsonyitja a népet, úgy hogy elhatározásai felsőbb jóváhagyástól függenek, úgy hogy nem szabad ura sorsának, hanem játékszere uralkodója szeszélyének.

Az egyeseknek, az egyéneknek felszabadulása után, a hűbériség, a jobbágyság megszűntével a történeti fejlődés csak az lehet, és annak kell lennie, hogy a nép, mint egész szintén felszabaduljon s a szabad emberekből álló szabad nép nemzetté szervezett nép nagykorúvá válva önmaga igazgassa sorsát, a maga javára érvényesítse erejét, önmagáért áldozzon. A nagykorúak államformája, az emberi méltóság nemzeti intézménye: a köztársaság.

Nekünk, magyaroknak négyszáz esztendő szomorú története tanítja a monárchikus államforma hátrányait: négyszáz esztendő történetének fényével láthatjuk ennek az államformának sötét foltjait. A nemzet és a király között napjainkban folyó elkeseredett küzdelem is bizonyítéka ez államforma egészségtelen voltának.

A lelkek óhajai, a szivek vágyai öltsenek testet. Alakuljon meg, szervezkedjék Hazánkban egy köztársasági párt, amely a törvény határai között, alkotmányos fegyverekkel küzd céljainak megvalósításáért. A törvényhozók közt sok hive van a köztársaság eszméjének, ezek bontsanak bátran zászlót, emeljék fel szabadon szavukat a törvényhozás templomában, szervezkedjenek s szervezzenek, hogy hosszú, küzdelmes, de dicsőséges munka után az emberi és nemzeti méltósághoz illő államformának lehessünk polgáraivá.

Nem lehet elvitatni a köztársasági államformának nemzetboldogitó voltát. Csak egy- egy üreslelkű, feketemáju vádkopó nézné fájó szívvel a köztársaság megalakulását, mert nem tudna többet nemes vadakat: a királysértőket nagy csaholással üldözni, s magának igy felülről koncot, érdemet szerezni.

Nem gondolják meg a vádkopók, hogy az igazságtalan üldözéssel csak ártanak a királynak s a királyság intézményének is, mert az üldözöttek mindenike a köztársaság esz45