Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

SUPPLEMENTUM

y

nehezebb — szenvedni és élni hivatásáért; pedig, niint a nagy apostol azt magáról vallotta, az ilyen elmondhatja: ,,én mindennap meghalok.“ Elmondhatta magáról, uram, szent fiad apostolának Pálnak szavait, ki ország- ról-országra hirdette az evangéliumot: „Isten kegyelme által vagyok ami vagyok és az ő kegyelme én hozzám nem volt hiábavaló, hanem többet munkálkodtam, hogy nem mint mindnyájan azok; de nem én, hanem az Isten kegyelme, a mely én velem vagyon.“

A te kegyelmed ajándékozta meg. Uram, olyan szívvel, mely tele volt nemes érzelmekkel; ki nem hülő, ki nem haló gyöngédséggel szerette családja tagjait, becsülte a magyarban a honfit, tisztelte az idegenben az embert; hazaszereteteié látatlanul is körülöleli bennünket, mint szép hazánk alföldjén a délibáb az utast, ki az,t maga közelében nem, csak távolban látja, pedig folyvást benne mozog.

Te adtál neki Uram lángelmét, mely fényesen világított múlt és jövendő homályában, kutatta a természet törvényeit, a történelem titkait, a lélek rejtélyeit.

Te adtál neki olyan jellemet, hogy a meggyőződése szerinti igazságtól el nem tántorította sem ujjongó hozsánna, sem bosszul lihegő feszítsd meg; követte szent fiad szavát: „ha ki én ulánnnm akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engemet.“

Te adtál neki erőt. hogy vallhatta Pál apostol szavaival: „semmivel nem gondolok, az én élelem is; nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat“, és elmondhatta vele mint aggastyán, mikor kilenczvcnkét év, még pedig milyen 02 év terhe nehezedett reá: „Senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem fáradsággal és nyomorúsággal, éjjel és nappal

437