Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KÉSEI KURUC

Székely Újság 1905. december 3. Élet-halál harc Irta: Dr. Nagy György Recseg, romlik az alkotmány épülete. Itt egy pillért dönt le a császári erőszak, ott a fedélzetet bontja, amott az alap alá aknát fúr. A jobbak egy táborba gyűltek. Az igazak egy zászló alá esküdtek. A szörnyű küzde­lemben az a legszörnyiibb, hogy a magyarok között, saját véreink között akadnak olyan elvetemültek, hitványok, kik császári zsoldba szegődve, mint miniszterek, főispánok sá­fárkodnak a nemzeti akarat, a nemzeti önállóság letörésén. Ezek a gyászmagyarok nem veszíthetnek semmit, tehát mindenre vállalkoznak. Utálat, undor vesz erőt az emberen, mikor nap-nap mellett olvassa, hallja, hogy züllött, tönkrement mágnásokból, súlyos er­kölcsi bűnök miatt elcsapott tisztviselőkből, a társadalom szemétjéből főispánok lesznek. A nemzet eddig a passzív resistentia, a tétlen ellenállás fegyverével védekezett a rom­boló erőszak ellen. Az események azt követelik, a történtek azt parancsolják, hogy változ­tatni kell a hadi taktikán, a tétlenséget a cselekvés, a beszédet a tett kell, hogy felváltsa. Kinek drágább a maga egyéni boldogsága, mint a Hazája szabadsága, ki előtt szentebb az egyéni vagy családi érdekek, mint a nemzet jövője, ki kedvesebbenk tartja a dicstelen életet a dicső halálnál, az hallgasson, az álljon félre, az vonuljon el a küzdő térről. Azok pedig, a kik ott maradnak, a kik előtt a legdrágább a Haza szabadsága, legszen­tebb a nemzet jövője, kinek hite, vágya, imádsága, álma a szabad, független Magyaror­szág, azok göngyöljék be a zászló selymét, melyre a nemzet szentesített jogai vannak hímezve s ökölbe fogva a zászló rudját, sújtsanak az erőszak, a bűn a hazaárulás sátánjai közé. Imádsággal nem lehet a bélpoklot meggyógyítani, a betörő rablónak hiába magyarázza az áldozat a törvénytiltó rendelkezéseit, a hiénát nem lehet a szentésgtöréstől zsoltárral el­riasztani. A császári önkény bélpoklosait, az alkotmány szentélyébe betörőket, a nemzeti hagyományok hiénáit nem elhet passzív resistentiával legyőzni. A szelídségnek, a jóság­nak, a törvénytiszteletnek örök dicsőségű Mestere, az Uj Jézus Jeruzsálem templomában a pénzváltókkal és galamb kufárokkal szemben nem helyezkedett a passzív resistentia10 álláspontjára, hanem azakat onnan kiverte, tettel akadályozta meg, hogy az imádság há­zát a latrok barlangjává tegyék. Hát mi meddig türjük tétlenül, hogy a templomban: az országházban, a törvényhatóságok termeiben a császári önkény lakájai űzzenek istentelen orgiákat. A befalazott ajtó, az odavágott tintásüveg, a szétfolyó tojás egy-egy halvány megnyi­latkozása a cselekvő akaratnak. De nem elég! Az elvetemült betörőt nem riasztja vissza az elrácsozott ablak, kinek lelke a becste­lenségben megkérgesedett, az fel sem veszi a pofájához dobott üveget, kinek gondolata, szándéka, becsülete mocskos, az nem törődik a ruháját bepiszkoló tojáslével. Erősebb eszközök kellenek! 10 passzív resistentia: A szabadságharcot követő elnyomatást nehezen tűrte a magyar nemzet. A legtürelmetlenebb volt annak legvérmesebb része: a székelység, mely mint a legharciasabb s a szabadságért élő-haló nép, tüzes véralkatánál fogva a meggondolatlan kockázattól sem riadt vissza, hogy a felszabadítást megkísérelje. A magyarság a tűrve ellenállás (passiv resistentia) fegyverét szegezte a hatalom ellen. 41

Next

/
Thumbnails
Contents