Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
Éppen az önzetlensége teszi erőssé, győzhetetlenné a Kossuth Lajos-pártot. Magunknak semmit sem kérünk, s így a nemzet számára mindent követelhetünk. A magunk érdekeire sohasem gondolunk, s így örökké őrködhetünk az ország érdekei fölött. De éppen ez az önzetlenség vértez fel a támadások ellen. A közgyűlési határozatot ijedten olvasták a császárilag szabadalmazott műkurucok. Hogyan, hát a Kossuth Lajos-párt is jelölteket akar állítani? Hogyan, hát a Kossuth Lajos-párt nem tudja, hogy nekünk szabadalmunk van az ellenzéki kerületekre? Egy kicsit nehéz szegény műkurucok helyzete. A Radikális Pártra rá lehetett fogni, hogy tagjai valamikor a darabont-világ íródiákjai voltak. De a mi pártunknak nincsenek még szépséghibái sem. Tagjai mind kipróbált, tűzkeresztségen átment harcosok. Férfiak, kiknek lelkét a szabadságszeretet sugározza be. Emberek, a szó legnemesebb értelmében, kik szabadságukat áldozták a nemzet szabadságáért. Büszke szegények, kik kenyerüket vetették a magyar földbe, hogy abból a magyar nép számára kenyérfák nőjjenek. A párt választmányi tagjai közül 23, egy-egy választókerület függetlenségi és 48-as pártjának elnöke. A műkurucok, mint a vásárra vitt malacok, úgy sivalkodnak ellenünk. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt értékes tagjai, vezérei örömmel látják a mi törhetetlen harci készségünket. Maguk is érzik, hogy szükség van a magyar közéletben egy olyan pártra, melynek gyökerei a szabadságharcok szent földjébe nyúlnak vissza, melynek hívei a nemzetben látják minden jognak, minden erőnek forrását, s melynek harcosai elszántak arra, hogy a maguk testükből építsék meg a népfelség országába vezető hidat. Szükség van egy olyan pártra, mely önfeláldozó ideálizmussal a radikálizmus aranybányájának kincseit a nemzeti érzés tüzében olvasztja meg, hogy a színarany gazdagítsa a nemzetet. A mi pártunk a magyar radikálizmus híveinek tábora. Meggyőződéssel állítom, hogy egyetlen egy Kossuth Lajos-párti képviselő az egész hadsereg erejével használna a függetlenségi eszmének. Hiszen magában a megválasztatása ténye történelmi jelentőségű volna. A képviselőház állott, rothadt levegőjét átjárná a debreczeni nagytemplom áldott, tiszta tüzes szélzúgása. A nép lelkében élő igazságnak olyan hangjai csendülnének meg, melyek meg- reszkettetnék a gyávaság és megalázkodás füleit. Érezzük annak nagy jelentőségét, ha zászlónkat diadalra tudjuk vinni. De nem rohanunk a győzelem után. Az fontos előttünk, hogy zászlónk ki legyen tűzve. Hogy hányán állanak alája, az a nemzettől függ. Ha elhagyottan lengene zászlónk, ez nem a mi vereségünket jelenti, hanem a nemzetnek Kossuth Lajostól való hűtlen elfordulását. Mert nem abból áll a Kossuth-kultusz, hogy hazafias ünnepeken a díszszónok díszmagyarban reszkető hangon szavaljon „Kossuth apánk”-ról, - Kossuth Lajosnak csak az az igaz híve, ki az ő élete örök dicsőségű célját, a teljes nemzeti függetlenség gondolatát szóban és cselekedetben hűséggel szolgálja. Gyanús az olyan ellenzéki küzdelem, melyik vágyik a 48-iki Kossuth Lajos miniszteri tárcája után, de fél a 49-iki Kossuth Lajos kardjától. Ez a kard, Kossuth kardja választja el a függetlenségi eszmét a kormányképességtől. Minden kormányképes függetlenségi alakulás megtagadása a 49-es Kossuth Lajosnak. Lehet egy kormányképes ellenzéki programm derék, okos, becsületes törekvés, de nem lehet függetlenségi ideál. Már pedig a függetlenségi ideált, Kossuth Lajos eszméjét a maga tündöklő tisztaságában kell megőrizni. Ezért van szükség a mi pártunkra! Ezt lélekkel kell megérezni, ezt hiába magyarázzuk a mérges műkurucoknak. Kinek a hasa az istene, az Krisztus keresztfáját is csak azért becsüli, mert vályút lehet belőle faragni. 296
