Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
Tiszát kitanitotta Polónyi Géza és Holló Lajos,181 hogy más európai monárchiákban, különösen Olaszországban és Spanyolországban a köztársasági törekvéseknek a parlamentben is erős pártja van, s a köztársasági eszmének békés utón való terjesztését más államok törvényei nem büntetik. Tisza, a geszti kényur rekedt dühvei vagdalkozott: „Elismerem, hogy Olaszországban és Spanyolországban vannak köztársasági pártok, de szerintem ott is helytelenül tűrik meg működésüket. ” Jaj most szegény olaszoknak és spanyoloknak, magukra haragították Tiszát, ki képes erővel kivezettetni őket saját hazájukból. Vagy ami még rettenetesebb, rájuk szabadítja „tisztelt barátját”, Lukács Lászlót, a sótolvajt, ki mindent elpanamázik, még Olaszország kék egét is, ki kilopja a világszép fekete spanyol szemeket is. Tisza abban a beszédében dicsekedett a köztársasági párt eltörlésével, melyben pártfogásába vette az oláh nemzeti komitét, s kijelentette, hogy az oláhoknak joguk van külön nemzetiségi alapon, mint „román nemzetiségi párt” politikailag is szervezkedni. Milyen mélységes elvetemültsége a léleknek, mikor a geszti kényur megrugdos a törvény által kivégzett magyar pártot, s ugyanakkor hízelegve odadörzsölődzik a nemzetiségi agitátorokhoz, s nyalja a magyar vérre szomjazó oláh medvebocsok talpát. Tudja Tisza, hogy a képviselőházban mondott szavaiért nem lehet bírói felelősségre vonni, s az immunitás védelme alatt ő, a Lukács cimborája, a panamisták patronusa sérteget olyan férfiakat, kik szent rajongással, önfeláldozó elszántsággal harcolunk a szerencsétlan magyar nemzet szabadságáért. A magyar köztársasági pártot egy durva kegyetlenségü törvény eltörölte. Mikor törvény teszi lehetetlenné a támadás ellen való védekezésünket, akkor csak Tiszától, a hatalomért mindenre kész bihari zsarnoktól telik ki a megkötözött mártírok megrugdosása. A nagy francia forradalomnak, a világ ezen második megváltásának volt egy bántó, véres emlékű jelenete. Mikor fűrészporos kosárba hullott Corday Sarolta gyönyörű feje, a hóhér felkapta azt, s leköpte. Ennek a köpésnek nyálát annyi kiömlő nemes, hősi vér sem tudta elmosni. Egy világot adnának a franciák, ha ezt a nyálat törölni lehetne a nagy forradalom vérrel megszentelt lapjairól. Ilyen volt Tisza Istvánnak a köztársasági eszme hívei ellen mondott beszéde. Lelkének sarát ráfröccsentette becsületes férfiakra, kiknek kezeit lekötözte, kiknek ajkait elnémította a törvény. 181 Polónyi Géza: (Zsitvakenéz, 1848. ápr. 3. -Bp„ 1920. febr. 1.): függetlenségi párti politikus, miniszter. Pozsonyban és Bp.-en folytatta jogi tanulmányait. 1871-től 1906-ig bp.-i ügyvéd, 1881- től függetlenségi párti ogy.-i képviselő, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag. Jelentős szerepe volt a polgári házasság, a Szapáry-féle közigazgatási reform, az 1889-i véderőtörvény vitájában, valamint az 1903-i parlamenti obstrukcióban. A nemzetiségi kérdésben a Függetlenségi Párt jobbszámyának nézeteit képviselte. A darabontkormány idején az ellenzék egyik vezére, 1906. ápr.-ban előkészítette az uralkodóval a megegyezést, amelynek ára a koalíció programjának feladása volt. 1906. ápr. 8-tól 1907. febr. 2-ig a koalíciós Wekerle-kormány igazságügyminisztere. 1918-20-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke. A Tanácsköztársaság idején internálták. - F. m. Birtokpolitika (Bp., 1916 Holló Lajos: (Kiskunfélegyháza, 1859. aug. 24. - Bp., 1918. jún. 14.): újságíró, politikus. Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, majd szülővárosában ügyvédi irodát nyitott. Megindította a Félegyházi Hírlapot, s azt 1887-ig szerk. Ekkor függetlenségi programmal képviselővé választották. 1893-tól az általa alapított Magyarország főszerk.-je. A függetlenségi párton belül Justh Gyula ún. bankcsoportjához tartozott. 1914-ben visszalépett a főszerkesztői állástól. A háború alatt feladta ellenzéki álláspontját. 280
