Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
I. évfolyam ________________Budapest, 1914 május 24. 16- szám AZ ORSZÁGOS KOSSUTH LAJOS PAßT LAPJA főszerkesztő: NAGY GYÖRGY FEIELÖS SZERKESZTŐ : KALMÁR ANTAL TÁRSSZERKESzro: KORNICZKY DEZSŐ S?t:i'kesTtőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Rákóúi-út 3(i. ■VDJJfcl.KNIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre . , t> korona Negyedévre . . 2 korona Fel évre . .-1 „ Egyes szám .. 20 fillér. Külföldön egész évre 10 korona. A mi közgyűlésünk. Írta: AV/i/.y György. Ki olvassa a 'delegáció' tárgyalásait, meg kelt, hogy győződjék arról, hogy nemzeti szükség van a Kossuth Lajos-páftra. Kell egy párt, melyik'legalább hangot mer adni a nemzet követeléseinek. A delegációban még egy sóhajtás sem hangzik el az önálló külügyi képviseletről, az önálló magyar nemzeti hadseregről. Az ellenzék kerüli ezeket a kérdéseket, mert kormányképcsségét félti. Furcsa állítás, de a leikébe nézve a szavaknak, igaznak bizonyul, hogy Tiszái az ellenzők korm«nyki'/H‘ssixe tartja a kormányon. A kormányképésségnek zsugori féltékenységgel való őrzése miatt őrizetlenül maradnak a függetlenségi politika ősi hagyományai, az ország függetlenségi törekvései. Ez a kórmaiiyképesség annyira letérítette Htjáról az ellenzéket, hogy Rakovszky István a delegációban tele szájjal harsogott a tiszti fizetések felemelése érdekében. A magyar népet százezer- számra korbácsolja Amerikába a nyomor, az adó emelése miatt elkeseredés Zúg végig az országon, vérszegény iparunk valósággal vonaglik s az ellenzéki delegátus a tiszti fizetések felemelését indítványozza. Nincs pénz iskolára, kórházra s az ellenzéki delegátus a tiszti fizetések felemelését követeli. A liadvczetóség hajo- szörnyetegekre, új ágyú-tipusokra, repüli •-flottára újabb százmilliókat vesz el az összekötözött nemzettől s az ellenzéki delegátus ráadásul a tiszti fizetések felemelését is felkínálja. S akkor azt kívánják ettől a szerencsétlen nemzettől, hogy az ilyen ellenzéki politikáért lelkesedjék? Az ellenzéknek az lenne a kötelessége, hogy a delegációban nyíltan, férfiasán állást foglaljon az. ellen a külügyi politika elten moly országunkat Németország provinciájává alacsonyítja. Az lenne kötelessége, hogy hangoztassa a nemzetnek azt a vágyát, mclylyel szabadulni akar a hármasszövetség börtönéből s mclylyel keresi a rokonérzésű nemzetek barátságát. Az lenne. kötelessége, . hogy felemelje szavát az őrült mértékű fegyverkezés ellen s kemény szavakkal végigverjen azon a hadveze- töségen, mely a katonákat a bihari cár rendelkezésére bocsájtotta, ki fegyveres erővel törte össze a magyar pariamentárizmust. Hát az meg miféle komédia volt, hogy az ellenzéki Rakovszky István ellenzéki párbajsegédei : Pallavicini György és Windischgrätz Lajos beleegyeztek abba, hogy Tiszát közös hadseregbeli generálisok lovaggá üssék? . Útá- latos, barbár dolog a középkori istenítéletek maradványa: a párbaj, de most az egyszer alkalmas lett volna arra, hogy . elmaradásával egy csepp vér nélkül megölje Tiszát. Nem akadt volna Magyarországon olyan polgári becsiilet- biróság, melyik kimondotta volna, hogy Tiszának nincs elintézetlen ügye Polónyi Dezsővel. Tisza jól tudta ezt s azért könyörgött a budapesti hadtestparancsnoknál, hogy őt egy külön tábornoki becsületbíróság elé állítsák. Magyarország miniszterelnöke katonai uniformisban rimánkodott a generálisok előtt, hogy állapítsák meg róla, hogy ő lovagias ember, dacára annak, hogy Polónyi Dezsőtől megtorlás nélkül eltűrte, hogy az ő eljárását períid- nek minősítse s őt magát .tisztességtelen fráter“ -nek nevezze. Visszataszító látvány a Tisza István lovagias hősködése. A híres céllövőnek, Désy Zoltánnak pisztolya elől úgy elbújt, hogy még az alázatos bocsánatkérést is valamelyik zugból dadogta el. Az atléta Polónyi Dezsőnek fülébe mennydörgőit súlyos vádjait nem hallotta meg. De mihelyt egy gyengébb kötésű, öreg, beteges emberrel lehet kardra verekedni, hencegve szalad Tisza a vívóterembe. Rakovszky segédeinek nem lett volna szabad elíogadniok az öt generálisnak, az öt köni- griítzi „hös“-nek beavatkozását. Mikor az ármádia öt piros stráfos „bajnoka“ lovaggá ütötte Tisza Istvánt, tudták-e, hogy ez a Tisza István 269
