Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH LAJOS LAPJA
sincs Kossuth Lajos politikai hitvallásának teljességéről. Hiába szavalja azt bárki is a római polgár dagadó önérzetével: „Én függetlenségi párti vagyok!”, amig nem akarja intézményekkel megszabadítani Magyarországot a kiskirályok, a főpapok és főurak uralma alól, addig puszta frázis a függetlenségi meggyőződésének hangoztatása. Az ilyen „függetlenségi” komolyan nem küzdhet az általános, egyenlő, titkos választójogért sem. Hiszen a népparlament éppen a népjólét és a népgazdaság megteremtésére kell, s ez a cél csak radikális programmal valósítható meg. Hiába törik össze az árboc, ha a vitorla megmarad. Hiába változik a kormány, ha az osztályparlament változatlan marad. Aki kívánja a népparlamentet, annak kívánnia kell közjogi és gazdasági téren a radikális reformokat is. Az bizonyos, hogy az erők mai megosztása mellett a radikális függetlenségi párt nem kormányképes. De nem is szabad erre törekednie, mert a simulás mindig az erő rovására megy. A mi pártunkat éppen az választja el a függetlenségi és 48-as párttól, hogy mi a függetlenségi eszmét a maga ősi tisztaságában őrizzük meg, s nem ttirjük, hogy a kormányképesség törekvése ezt a tisztaságot elhomályosítsa. A mi pártunknak csak az lehet tagja, ki nem kér semmit, de minden áldozatra kész, kinek meggyőződésévé, vérévé erősödött, hogy Magyarországot csak a Kossuth Lajos eszméje válthatja meg. Ahogy a hernyóból csupán azáltal nem lesz pillangó, ha színes, szép szárnyakat köt fel, úgy a gyáva, kislelkű ember sem lesz Kossuth Lajos igaz katonája, bármily zengzetesen szaval is a függetlenségi eszméről. Bátor lélek, ragyogó önzetlenség, forradalmi elszántság jellemzik az igazi függetlenségi hitvallót. Csak ilyen harcosokra van szüksége pártunknak! Inkább kevesebben legyünk, de mind elvhü, kitartó férfiak. A koalíciós függetlenségi pártnak az okozta vesztét, hogy sok volt benne az alkalmi kuruc, ki a kanálcsörgetést harci zajként kezelte. Az 1910-iki választás szomorú eredménye nagyrészben ezeknek az álkurucoknak rovására irható, kik igaz magyart kiábrándítottak a függetlenségi pártból. Azért kell nekünk vigyáznunk, hogy a mi táborunkat ne fertőzzék meg az efajta „függetlenségiek”. Reánk az a történelmi hivatás vár, hogy a nemzeti jogok hervadásának idején megőrizzük az eljövendő tavasznak reményét. Reánk az a hivatás vár, hogy az országra boruló éjszakában az elkövetkező világosságnak hirdetői legyünk. Ha csak annyi jelentősége lenne pártunknak, mint a megszedett fán maradt utolsó falevélnek, mely az uj tavasznak hitét, reményét tartja fenn, már akkor sem végeztünk hiábavaló munkát. Jönni fog jönnie kell a mai romlott nemzedék után egy becsületes nemzedéknek, amelyik diadalmasan haladhat előre azon az utón, melynek első úttörői mi voltunk. Hisszük és valljuk Kossuth Lajos tanításainak teljességét, az ö eszméiben bíztunk elejétől fogva, s az ő halhatatlan lelke teszi hatalmasan nagygyá a mi számban kicsiny táborunkat. Kibontottuk Kossuth Lajos zászlóját! Megteremtettük az erős akaratú, szabadságimádó kurucoknak pártját! 263
