Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH LAJOS LAPJA
Lajos igaz katonái, kik április hó 14-ikét nemzeti ünnepként ünnepük, vagy Kossuth Ferenc, ki 1908. május 5-én pártjával leszavaztatta március 15-ikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot? Mi vagyunk-e méltóbbak Kossuth Lajos nevére, kik követeljük a gyülekezési és egyesülési jog törvényes és intézményes biztosítását, vagy Kossuth Ferencz, kinek minisztersége alatt megtagadták az Országos Kossuth Szövetség alapszabályainak jóváhagyását, azzal a lakájszellemü indokolással, hogy Kossuth Lajosnak antidinasztikus és republikánus elvei is voltak. Mi vagyunk-e tisztább szivü áldozói a Kossuth-kultusznak, kiket a Kossuth Lajos országa eljövetelének hirdetéséért büdös rendőrségi zárkákba zártak, vagy a császár legeslegeslegalázatosabb valóságos belső titkos tanácsosa, Kossuth Ferenc Lipót ur, ki előtt libériás inas nyitja ki a Gresham-palota illatos termeinek ajtóit? Döntsön a bíróság! Figyelmeztetjük Kossuth Ferencet, hogy pártunk ellen nehogy tévedésből a sóhivatalhoz adja be panaszát, mert sem nyílt, sem a titkos odavezető utakat nem ismerjük. Ha harc, hát legyen harc. Te akartad Kossuth Ferenc! A haragtól, az elkeseredéstől ökölbe szorult kezünk, hogy Kossuth Ferenc nem Tiszáék gazsága ellen háborodik fel, hanem ellenünk, kik szabadságunkat, kenyerünket, életünket kockáztatva szenvedünk, harcolunk a nemzeti függetlenségért, a népszabadság diadaláért, Kossuth Lajos országáért. Százszor kimutattuk már Kossuth Lajos Írásaiból és beszédeiből, hogy Kossuth Lajos mindig köztársasági volt, s 1849. május hó 2-án minisztériuma nyíltan, a képviselőházban is köztársasági programot vallott. Felháborító, hogy mikor mi minden erőnkkel küzdünk a Tisza-féle rémuralom ellen, akkor Kossuth Ferenc igazságtalanul, durván ránk támad. Megmutatjuk Kossuth Ferencnek, hogy abban is hűséges tanítványai vagyunk Kossuth Lajosnak, hogy a támadást harcos lélekkel visszaverjük, s sérelmeinket férfiasán megtoroljuk. Kossuth Ferenc ez idő szerint egyik elnöke az „Egyesült Függetlenségi és 48-as pártnak”. Felhívjuk a párt figyelmét Kossuth Ferenc ellenünk intézett támadására, s elvárjuk a párttól, hogy elnökét kitanitsa arra, hogy háborúban az olyan vezért, ki az ellenség helyett más zászló alatt ugyan, de szent, hazafias, nemzeti célokért harcoló bajtársakat támad — főbelövéssel büntetik. Szomorú világítást vet Kossuth Ferenc Lipótra, hogy a mai közviszonyok között nem talál más felháboritást, mint a mi tiszta, becsületes, önzetlen harezunkat. A munkapárti gonosztevők s Kossuth Ferenc ur dacára is él s élni fog a Kossut Lajos-párt. Pártunkat a nemzet hite, becsülete, szabadságszeretet teremtette meg. Erezzük, hogy velünk van Kossuth Lajos lelke, ez a tiszta tüzü, republikánus magyar szentlélek. Kibontottuk Kossuth Lajos zászlóját, s útnak indítjuk lapját. Erezzük erőnk gyengeségét, de bátorít Kossuth Lajos tanítása, hogy „az erős akarat gyenge tehetséget is hasznossá teheti a haza szolgálatában”. Kossuth Lajos zászlója alatt indulunk Kossuth Lajos országába, a szabad, független Magyarországba! 257
