Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Éljen a köztársaság! I. Ferencz József felkent és ruganyos füleibe november 4-én tízezrek menny dörögték. Hiába hallgatták el az üzletes királyhűség hírlapjai, e mennydörgésnek az európai s amerikai sajtóban visszhangja támadt. A párisi magyarok nagygyűlésükön mint korszakalkotó eseményt tárgyalták pártunk megalakítását, s üdvözletükből a mi lelkünk, a bátorság és becsület lelke csendül ki. S mikor a világsajtó figyelemmel kiséri mozgalmunkat, mikor a király is kénytelen hallgatni a mi himnuszunkat, a teljes nemzeti függetlenség himnuszát, akkor előugrik a hatalomnak egy harmadrangú szolgája, egy friss sütetű tan- felügyelő, hogy ő olyan kérdést tesz fel, melyen addig töri fejét a köztársasági párt, mig az összetörik. Ha nem tudnék, hogy a minisztere diktálta a kérdést, s hogy e kérdés az első kópéja egy ránk uszított egész falkának, nem méltatnók arra, hogy cikkben foglalkozzunk vele, egy rövid szerkesztői üzenettel eltaposnók az abc- és császárbogarat. A királynak az állampolgárok a törvényes tisztelettel és hűséggel tartoznak. A királyi bíróságok vannak hivatva megbírálni azt, hogy valamely szó vagy cselekedet sérti-e a királyt? A büntetés kiszabása is a bíróság feladata. A király iránt való hűségre letett eskü arra kötelezi az eskütevőt, hogy az uralkodó alkotmányos hatáskörének, a királyi trónusnak erőszakos felforgatására ne törekedjék. A köztársasági párt 1912. szeptember 7-én tartott alakuló gyűlésében kimondotta, s jegyzőkönyvében is megörökítette, hogy a párt törvényes utón, alkotmányos eszközökkel igyekszik célját megvalósítani. Ehhez megdönthetetlen joga van! Először a lelkeket hódítjuk meg a köztársasági eszme számára. Helyet követelünk a törvény- hozás termében, honnan messzébb csengésű a hang, hol hódítóbb az igehirdetés. Ha eljönne az a boldog, szent idő, hogy a nemzet akarata a köztársasági államforma híveit parlamenti többséghez juttatná, elképzelhető-e, hogy az alkotmányos magyar király erőszakkal szembe helyezkedik a nemzettel? Hiszen minden élő magyar király ingyen és díjmentesen megkapja a,,legalkotmányosabb” jelzőt, s e diszjelző nem igen egyeztethető össze a nemzet alkotmányos megnyilatkozásának elnémitásával. Mi komolyan vesszük közjogunk tanítását, hogy nálunk „minden hatalom kútfeje maga a nemzet.” íme!, anélkül, hogy törvénytelenül egy szalmaszálat is keresztbe fektetnénk, megteremthetjük a köztársasági államformát. Az más, ha a nemzeti akarat republikánus megnyilatkozása után az akkori „legalkotmányosabb” király reánk uszítaná az akkori Fabricziusokat és Tiszákat. A republikánusok becsület dolgában nem ismerik a tréfát. Francziaországban megtörtént, hogy felkérték a királyt, hogy csapja felkent hóna alá koronáját, s nézzen más mesterség után. A királynak nem tetszett az ajánlat, s a franciák rövidesen fejestől találták levenni a koronát. XVI. Lajosnak fűrészporos kosárban hullott koponyája volt az a lépcső, melyen a francia nemzet a nagyság, a dicsősség, a szabadság országába jutott. Bizony az az esküvel megpecsételt királyhűség nem azt jelenti, hogy banketten még a betevő falatja se essék jól az eskütevőnek, mig felállva áhítattal meg nem hallgatta a királyra mondott pohárköszöntőt. A törvény nem követeli ezt a kappanpecsenyés királyhüséget. A törvény azt sem tiltja meg, hogy mig a banda a Gotterhaltét huzza, becsületes magyar ember ne gondoljon arra, hogy e nóta hangjai mellett gyilkolták a mi százszor szent szabadságunk hőseit, oroszlánjait. A törvény csak azt kívánja, hogy ilyenkor a magyar ember magában mondja el „királyhű” imáját, mert ha hangosan imádkozik, királysértésért megbüntetik. A királyhűségre letett eskü nem zárja ki, hogy a teljes nemzeti függetlenségért küzdhes- sünk. Hiszen igy kikényszeritett esküvel örök szolgaságban lehetne tartani egy népet. Az eskü csak arra kötelez, hogy mindaddig, mig a király alkotmányos hatáskörét túl nem lépi, mig az általa szentesített törvényeket esküjéhez híven megtartja, az eskütevő állampolgár 248
