Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Szervezni kell a köztársasági küzdelmet. A pártalakitásig is életjelt kell adni magunkról. Minden nyilvános összejövetelen, minden népgyülésen meg kell emlékezni a republikánus törekvésekről. Ha Budapesten Boda Dezső, a darabont-maradék be is tiltotta a köztársasági párt alakuló gyűlését, vannak még becsületes rendőrkapitányok. Kiknél a lófark csupán a csákó dísze, nem a koponyasörény szerves folytatása. Minden városban, minden községben hozzá kell kezdeni az öntudatos, megalapozott szervezkedéshez. Szükséges tudni, hogy Magyarországon hány becsületes ember van. Hogy hány harcosra számíthat Kossuth Lajos üzenete. Ha megerősödik a köztársasági párt, elsorvad az a beteg aggodalom, hogy Magyarország alkotmányát „egy királyi oroszlán vagy kétszázötven patkány széttépheti.” A köztársasági eszmének abban van nemzetmegváltó ereje, hogy hívei minden erejükkel, minden bizalmukkal egyedül a nemzethez simulnak. A republikánus hitvallás felégeti azt a hidat, melyen nálunk még az ellenzéki politikusok is át-át sompolyognak egy kis királyi kegyért. A republikánusokra valósággal rá van nőve az oroszlánbőr, nem, mint a koalíciós „kurucok”-ra, kiknél gombra járt. A köztársasági zászló alá sorakozás önzetlenséget, áldozatkészséget, edzett lelket, kipróbált akaratot követel. Jutalma a lelkiismeret nyugalma, a harc szépsége s a diadal reménye. Csak igazi republikánus ember vallhatja a Corday gazságát: „Én az életet mindig csak annyira becsültem, a mennyire hazámnak használhattam vele.” Szent meggyőződéssel állítom, hogy Magyarország szebb jövendőjének csak azok igazi munkásai, kik köztársasági szellemben dolgoznak. Csak azok igazi hősei, kik azért ragadják meg a történelem kerekét, hogy azt Kossuth Lajos útjára lendítsék. A köztársasági hitvallásra vonatkoztatva gyökeres igazságot hirdet egyik publicistánk: „A szabadság, amelylyel az ember meggyőződését hirdeti: a legdesztilláltabb gyönyörűség! De csak az hirdetheti szabadon meggyőződését, aki ezt a gyönyörűséget őszintén átérezni tudja, s le tud mondani érte más gyönyörűségekről, címről, pénzről, tekintélyről, amelyeket hitehagyása bérén vásárolhatna.” Boldogok, kik a királyhiiség babonájának hadat üzennek, mert ők lelkiismeretükkel békét kötöttek. Boldogok, kik a köztársaság utján járnak, mert övék Kossuth Lajos országa! Fel a köztársasági zászlóval! (1912. augusztus 14.) Magyar Köztársaság Nemzeti becsület Irta: Nagy György A munkapárt júniusi államcsínye a köztársasági eszmék magvetésére mélyen felszántotta a magyar lelkeket. Igaz, hogy idegeinket, vérünket, agyvelőnket kell a lélek-baráz- dákba bevetni, de minden fáradtságot gyönyörűséggé szentel a cél: Magyarország teljes függetlensége. Milyen kicsinyes a hatalomnak ellenünk való mesterkedése. Lepénzelt sajtója hirdeti, hogy Magyarországon a köztársasági eszmének nincsenek számbavehető hívei, s közben policáj-erőszakkal megakadályozzák azt, hogy megtartsuk az országos pártalakitó gyűlést. Mikor a hatósági betiltás folytán nem alakíthattunk pártot, „jámbor forradalmá239
