Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Bár tudomásunk van arról, hogy a főkapitány előzetesen tárgyalt a belügyminiszterrel, azért a határozatot megfellebbeztük. Szükségünk van a Lukács László159 hasonló határozatára is. Kivel a mi lelkes beszédünk nem tudja megszerettetni a köztársasági eszmét, még azzal is meggyülöltetik az e fajta határozatok a királyság államformáját. Minden becsületes ember rájön arra az igazságra, hogy amit csak otromba hatalmi erőszakkal lehet megvédelmezni, az nem méltó a védelemre. Ha olyan legyőzhetetlen a monarchikus hűség, miért rejtik rendőri felügyelet alá? Ha annyira sérthetetlen a korona, miért őrzik policáj-pálcával? A budapesti főpolicáj rálicitál az ügyészségre. Ennek vádirata szerint „szabad hirdetni a köztársasági államforma előnyeit a monarchikus államformával szemben”, csak az „erőszakos megvalósítást sürgető, az erőszakos eszközökre ragadó lelki hangulatok és indulatok felkeltése” képez büntetendő cselekményt. Pedig a magyar ügyészeket sem lehet azzal vádolni, hogy kiskorukban mindig megverték volna őket, ha nem az emberi és állampolgári szabadságért lelkesedtek. A főpolicáj tovább megy, s még a köztársasági eszme terjesztését is megakadályozza. Szánalmas az indoklása! Nagyon nehéz lehet a lófarkas rendőrcsákó, hogy igy meg tudja nyomni az agyat. Az indoklás szerint „a köztársasági eszmék terjesztése végeredményében az alkotmányos államformának megtámadására vezetne.” A büntetőtörvény felhívott szakasza, a 173. szakasz csupán az államformának már megtörtént megtámadását minősiti izgatásnak. Még a mi szolgalelkü törvényhozásunk sem merte a republikánus eszme hirdetését megtiltani. Mit ért a főpolicáj „végeredmény” alatt? Ezzel, a csákó lófarkához méltó okoskodással gyufagyár építésére nem szabad engedélyt adni, mert a gyufa „végeredményében” gyújtogatásra is felhasználható, s „a rendőrhatóságnak az a hivatása és kötelessége - a határozat szerint -, hogy a bűncselekmények elkövetését megelőzze. Nem szabad vasat bányászni, mert a vassal „végeredményében” gyilkolni is lehet. Nem szabad betűket önteni, mert azokból „végeredményében” lázitó cikk is szedhető. Szabadságszerető embernek nem szabad gyermeket nemzeni, mert abból „végeredményében” az önkény policája is válhatik. Ilyen lehetetlenségekre vezet a lófarkas bölcsesség. 159 Lukács László: erzsébetvárosi dr. Lukács László (Zalatna, Alsó-Fehér vármegye, 1850. november 24. - Budapest, 1932. február 23.), jogász, bányatulajdonos, politikus. 1887-1891 között pénzügyminisztériumi tisztviselő 1893. január 21. és 1895. január 15. között pénzügyminisztériumi államtitkár. 1895. január 15. és 1905. június 18. között pénzügyminiszter. 1903-ban mint miniszteri tanácsos homo regius. 1909. december 23-án kijelölik miniszterelnöknek, azonban január elejéig folytatott kormányalakítási kísérlete nem járt eredménnyel, így 1910. január 17-én Khuen-Fléderváry Károly alakíthatta meg második kormányát. 1910. január 17. és 1912. április 22. között pénzügyminiszter. 1911. május 5. és 1911. október 18. között egyúttal kereskedelemügyi miniszter is. 1912. április 22. és 1913. június 10. között miniszterelnök, belügyminiszter és a király személye körüli miniszter. Rövid ideig tartó miniszterelnöksége idején zaklatott légkör uralkodott: ekkor történt Tisza István elnöklete alatt a képviselőházi obstrukció kíméletlen elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása és a „vérvörös csütörtök”. Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő Lukács Lászlót „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte, mivel pénzügyminisztersége idején állami üzletek után mintegy 4 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, amit az 1910. évi képviselőválasztások költségeinek fedezésére befizetett a Nemzeti Munkapárt kasszájába. Mivel a Désy ellen indított rágalmazási pert elvesztette, kormányával együtt lemondott. 1910-1918 között a Tisza István által alapított Nemzeti Munkapárt elnöke volt. 236
