Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
bíztam a szegedi esküdtszékben, bizonyítja az, hogy a vádirat ellen kifogásokat sem adtam be, s magam sürgettem a főtárgyalás kitűzését. E teremnek ma történelmi levegője van. Hosszú időre eldől ma itt a köztársasági eszme sorsa. Magyarország történelmét ma nem az országházban csinálják. Ott a múló jelennek politikai kérdései felett mérik össze fegyverüket a pártok. E teremben a nemzet jövendője felett fog elhangzani az ítélet. A verdikt életsorsom felett határoz. A vád bűn- cselekményét ötévi államfogházzal bünteti a törvény. Nekem, a vagyontalan embernek a marasztaló verdikt tragédiát jelentene. De azért nem könyörgök kegyelemért! Felemelt fejjel, büszke öntudattal állok itt. írásomból egy igét el nem tagadok! Harcomnak egyetlen fegyveréről le nem mondok! Nemcsak magyar vérem lobogásával, hanem agyvelőm öntudatával is hiszem, vallom és hirdetem, hogy nemzetünket csak a köztársasági eszme válthatja meg. Ha a köztársaság földjére csak börtönökön át vezet az út, akkor sem térek le. Mig egyet tudok mozdulni: előre lépek; mig egyet tudok szólani: Kossuth Lajos országa eljövetelét hirdetem. Néha egy-egy iramló pillanatra megejt a kétség, hogy nem követek-e el biint magammal és családommal szemben, mikor mindenemet kockára dobom a köztársasági eszméért, mikor dacos elszántsággal kihívom magam ellen a millió szuronyú hatalom ostromát. De csak egy pillanatig tart a kétségbe szédülésem. A másik pillanatban összetöri lelkem az aggodalom bilincseit, s újra szabadon, sasrepüléssel tör a fény, a szabadság, a megváltás felé! Tudom, hogy ebben a leomlott oltára, kiégett hitii korban nehéz küzdelem vár a teljes önfeláldozást követelő köztársasági eszme harcosaira. De annál szebb, de annál férfiasabb e küzdelem! Tisztelt Esküdt Polgártársak! Verdiktjük parancsa elzárathat, de meg nem törhet, meg nem alázhat. Oltárrá lesz a kő, melyen igaz hivő áldoz, s templommá a börtön, melynek rabja egy szent eszme apostola. Boldogok, kik nemzetükért rabságot szenvednek, mert övék a lélek szabadsága! Igazmondásukban a Kossuth Lajos lelke vezérelje! Úgy legyen! (1912. április 14.) Magyar Köztársaság Április 14. Irta: Nagy György 1849. március 4-én Ferenc József császár kiadja hírhedt olmützi manifesztumát: „Fegyvereink diadalmas előmenetele által Magyarországon Ausztria egységének nagy műve, mit életfeladatunkul tűztünk ki, megalapításához közelebb esett, s azon kikerülhetetlen kénytelenség állott be, hogy ezen mű alapköveit tartósan és állandóan biztosítsuk.” 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban a villámcsapás erejével sújt le Kossuth Lajos válasza: „Velem rendelkezhetik Isten akármint az életben. Bocsáthat reám szenvedést. Bocsáthatja reám a vérpadot. Bocsáthatja reám a bürökpoharát vagy a száműzetést. De egyet nem bocsáthat reám sohasem! Azt nem, hogy én valaha az ausztriai háznak alattvalója legyek! 232
