Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

ELŐSZÓ

Kossuth Lajos lapja, majd Kossuth Zászló címen jelent meg Nagy György folyóirata. Az 1913. július 29-én szentesített Nagy Gyurka Lex-szel a kormány minden vonalon visszaszorította a köztársaságért folytatott küzdelmet. Még békés eszközökkel sem lehetett követelni a köztársasági államformát. Az ügyészség és a bíróság is a lehető legerélyesebben akart végezni a köztársasági mozgalommal.

1913 októberében a kül- és belterületi olvasókörök Nagy György tiszteletére ünnepségeket szerveztek. „A népkörök városunkban kevés kivétellel mindenkor a függetlenségi eszmék várai voltak ... mert itt mindenkor meleg, termékeny talajra talált a függetlenségi harc, s megsokszorozva, számban és erőben gyarapodva kerültek ki onnan a függetlenségi harcosok, valahányszor arra szükség volt”. - írja az újságtudósító. A belterületi körök közül a Kossuth Népkör, a Damjanich utcai Első 48-as Olvasókör, a Szentesi utcai Olvasó Egylet, a Galamb utcai Olvasókör, a Malom utcai Olvasókör, a 48-as Munkáskor, a 48-as Bercsényi Olvasókör, az Újváros Visszhang utcai Olvasókör, a Pálffy utcai Első 48-as Népkör, a Damjanich utcai Vili. Olvasó és Társalgó Népkör jelentették be képviseletüket.28

Az Iparegyletben megtartott ünnepségről október 28-án tudósítottak. „Szombaton este rendkívül meleg és bensőségteljes ünnepség színhelyévé változott az Iparegylet nagyterme. Nagy György tisztelői, a függetlenség rajongói egészen megtöltötték a termet, várakozáson felüli számban jelentek meg. Elsőként Kovács József búcsúztatta, majd Kun Béla, Espersit János makói ügyvéd, dr. Ács Jenő, a szabadkai szervezet képviseletében, Tóth József ipartestületi elnök, Kmetty Béla, a Damjanich utcai 48-as kör képviseletében, dr. Lánczi Simon a most megalakult szentesi szervezet nevében. Csáki Ferenc felolvasta az üdvözlő táviratokat, melyeket Makai Márton a szeghalmi szervezet nevében, Cseke Mihály és Ambruzs Sándor, továbbá Faragó Rezső nagyszalontai szerkesztő küldöttek. Szabó Imre a 48-as Bercsényi kör nevében, Balogh Sándor a Galamb utcai, dr. László Jenő a Malom utcai olvasókörök nevében szólt.”

Végül Nagy György is nyilatkozott, hogy miért hagyja itt a várost. Részletesen írta le az indokokat. „Az Országos Kossuth Lajos Párt vezetősége úgy határozott, hogy a párt központja Budapesten legyen, magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy az ország fővárosából sikeresebben folytatható a mi küzdelmünk, s így a magam nyugalmának és biztos kenyerének kockáztatásával elhatároztam, hogy Budapestre költözöm. Büszke vagyok arra, hogy három esztendeig Hódmezővásárhely városának, a nagy magyar Alföld szívének voltam a lakosa. Közvetlen tapasztalatból győződhettem meg arról, hogy menynyi ősi erő, a lelkesedésnek milyen sok szent tüze, az akarásnak mennyi büszke daca, az értelemnek milyen fenséges mélysége él a magyar népben ... Három éven át éreztem a városban a függetlenségi eszmének élő erejét. E város polgársága a maga nagy egyetemességében a függetlenségi eszmének hitvallója ... Három év alatt mindig azoknak a sorában voltam, kik Kossuth Lajos eszméinek zászlója alatt harcolnak, kik hívek a város gyönyörű hagyományaihoz, akik azt akarják, hogy eljövendő szabad, független Magyar- országnak Hódmezővásárhely legyen az egyik ... büszke vára. Ha felszabadul a magyar őserő, az itt csodákat művelhet.

Esz, tudás, becsület, munkaszeretet lakik itt... Érzem, hogy a város, a függetlenségi polgársága között és köztem eltávozásommal nem szakad meg a kapcsolat. A lelkem gyakran vissza fog húzni ide, hogyha kell, csekély erőm teljességével újra kivegyem részem a küzdelemből... Az én lelkem szeretete a függetlenségi polgárságé. Ez a szeretet a

22