Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Becsületes magyar embernek látnia, tudnia kell, hogy haladásunknak a korona a tilalomköve. Tudnia kell, hogy Tiszának nem lenne több hatalma, mint a geszti vályogvető cigánynak, ha háta megett nem állana I. Ferencz József, az úgynevezett „legalkotmányosabb” király. A király nyiltan, tüntetőén azonosítja magát Tisza és Lukács minden cselekedetével, s a szövetkezett ellenzék mégis majdhogy el nem olvad a lojálitástól. Valljanak szint az ellenzéki politikusok. Nemzet vagy király! A kettő között az ellentét kiegyenlithetetlen. Aki ismeri a magyar történelmet, aki komolyan akarja a nemzeti függetlenséget, aki becsületes önzetlenséggel szolgálja hazája érdekét, annak köztársaságinak kell lennie. A legutóbbi világtörténelmi események, a balkáni földrengés is azt bizonyitja, hogy a Duna völgyében egy szabad, független Magyarországnak kell kialakulnia, mely elválasztja egymástól a szláv és germán tengereket, s melynek önállóságát európai érdek parancsolja. A magyar állam függetlenségének nagy gondolatát kellene szolgálnia az ellenzéknek. De ehhez elsősorban az szükséges, hogy kigyógyuljon a kormányképesség nyavalyájából. Mig azt mérlegeli minden szavánál, hogy a bécsi burgban milyen lesz annak a visszhangja, addig sohase mer egyet, egészségeset, „eb ura fakó”-st kiáltani. Mig minden lépésénél a felett tanakodik, hogy nem dönti-e fel a kormányképesség bálványát, addig nem fog olyant dobbantani, melynek földrengető erejét a trónusnak is meg kell éreznie. Szép dolog — de kötelesség is - az ellenzéki politikusok egyéni becsületessége, jóhiszeműsége. De nem elég! Hiszen egy sánta ember lehet a világ legbecsületesebb embere, de azért futóversenyben nincs mit keresnie. A nemzeti küzdelemben a becsületnek csak akkor van meg a maga megváltó jelentősége, ha bátorsággal párosul. Azért kell, hogy a politikai fórumra bátor és becsületes emberek kerüljenek. Azaz egyszóval: köztársaságiak. Kik még mindig azt a régi, fizetett, hazug nótát verklizik, hogy „Magyarország és a Habsburgok sorsa egybe van forrva”, hogy a „magyar nemzet királyhüsége rendithetetlen”, azoknak semmi helyük nincsen becsületes ellenzéki táborban. Hiszen láthatjuk, hogy éppen a Habsburgok miatt nem tudjuk megnyerni a müveit világ rokonszenvét. Éppen a Habsburgok miatt nem tud a független Magyarország gondolata európai kérdéssé növekedni. A „magyar királyhüség” a legszemérmetlenebb hazugság. Hiszen a sótolvaj kormánynak minden gonoszsága, erőszaka sem tudja elfojtani a köztársasági mozgalmat. Nyiltan is már sok ezren vallják a republikánus igazságokat, lélekben pedig minden becsületes magyar ember a mi hitvallásunkra esküszik. Az a tudat, hogy nemzetünk akaratát, önérzetét, becsületét egyedül mi védjük, erősekké kell, hogy tegyen. Munkánkat fokozott lelkesedéssel kell folytatnunk. Be kell mennünk a parlamentbe, hogy a Tiszák minden gazságra képes szolgalelküségét a mi vértanuságra kész szabadságszeretetünk le fogja győzni. Uj emberek uj erkölcseit visszük a küzdelembe! Ha a királyi palást mögé rejtőznek a latrok, a régi, jó magyar közmondás szerint járunk el: Bokrostól a nyulat! Harcot hirdetünk! Szent, felszabadító, megváltó harcot! A nemzeti becsület és boldogság harcát! Pártunk politikai megerősödését szolgálja a makói közgyűlés által a képviselőválasztásokra vonatkozólag elfogadott indítvány is, melyet dr. Baczó Elemér129 polgártársunk terjesztett elő. Az egyhangú elfogadás által határozattá emelkedett indítvány igy hangzik: 129 dr. Baczó Elemér: gépészmérnök; Makón politizál. 218
