Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Az ügyészség azt mondja, hogy a „Kossuth Lajos országáéról irt cikkem „az uralkodóházra egyenesen sértő, s állításai a történelmi igazsággal ellentétben állanak.”

Ki ezzel vádol, azt nemzetünk történelméből csak a saját előléptetési statisztikája érdekelte. Olvassa el az 1707-iki ónodi országgyűlésnek „az Ausztriai Ház akár mi módon praetendált mindennemű jussának eltörléséről” intézkedő articulust. Olvassa el az 1849- iki debreczeni országgyűlésnek határozatát, „a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát.” Olvassa el, s ismerje meg a Habsburgok uralkodását. Tanulja meg, hogy éppen a történelmi igazságok parancsolják nekünk, hogy négyszáz esztendős sötétség és szolgaság után a teljes nemzeti függetlenségre, az emberi méltóság államformájának, a köztársaságnak megteremtésére törekedjünk.

Olaszországban, Spanyolországban nemzeti királyok uralkodnak, s a köztársasági eszmének mégis erős parlamenti pártja, hatalmas sajtószervezete van. Megkeserülné az a nagyravágyó hivatalnokocska, ki ott a republikánus eszmét üldözőbe merné venni. Ismét pirulnunk kell a müveit világ előtt, hogy Magyarországon hivatalos felfogás szerint bűncselekményt képez a nemzet függetlenségének hirdetése. A köztársasági eszme ellen indított perre is találnak a nagy Lamartine szavai, melyekkel megbélyegezte Flaubert pörbefogását: „Gyalázat, hogy ilyen megtörténhetett! De legyen ön, Flaubert,111 nyugodt, mert nincs olyan biró, ki elitélje, mert szégyene volna Hazánknak és szégyene korunknak!"

Csalódik az önkényuralom, ha azt hiszi, hogy engem útamról eltéríthet. Ha egyedül maradnék is, hirdetném a nemzeti függetlenség eszméjét, küzdenék a köztársasági államforma diadaláért. Erősítene a küzdelemben a múltnak minden megszentelt emléke, a jelennek szenvedése és a jövendőnek reménye. De nem leszek egyedül! Szegény eltiport, vérző nemzetünknek sok becsületes fia van! Ezek mind hívei a köztársasági eszmének! Sokat remélek az ügyészség vádinditványától is. Ennél hatalmasabb szózatot a köztársasági eszme érdekében keveset Írtak még. Lehetetlen, hogy meg ne mozduljon a nemzet, mikor látja, hogy a függetlenségnek még alkotmányos követelését is üldözőbe veszik. Lehetetlen, hogy a nemzeti önérzet arczulcsapásakor ökölbe ne szoruljon millióknak keze! Senkinek se tud ártani az ügyészség vádirata, ez a papirosmenykő, de a maga kicsinyességében annál bosszantóbb. A hangja miatt, a czélja miatt! Köpködéssel akarja kioltani a századok óta olthatatlan lánggal égő szabadságtüzet. Milyen kicsinek, törpének, gyávának néznek felülről minket, hogy fel merték tételezni, hogy a hatalom egy huszadrangú szolgája egy pár csepp tintával kiolthatja milliók lelkesedésének lángját. A szolgatoll sunyi perczegését túl fogja menydörögni milliók parancsoló szava: Legyen szabad a nemzet! Saját magunk akarunk határozni sorsunk felett! Követeljük a teljes nemzeti függetlenséget, Kossuth Lajos országát!

111 Flaubert: (ejtsd: flóber) Gusztáv, francia regényíró, szül. Ronenban 1821. dec. 12., megh. Croissetban 1880. máj. 7. Orvosnak készült, aztán az irodalomra adta magát, s Hugo Viktor és Byron modorában költészettel foglalkozott. Később a romantikus irányt elhagyva, egészen a realizmus felé hajlott. Ilyen irányú regénye: Madame Bovary (1847), rendkívüli feltűnést keltett, s ez tényleg első úttörője volt a Goncourt- és Zola-féle naturalista iskolának. A regénynek egy hatásos fejezete miatt F.-t törvény elé is állították, de a perből diadallal jutott ki. F. ezután Tuniszba utazott, ahol Salammbö c. regényéhez (1862) gyűjtött anyagot, melyet a közönség lanyhán fogadott ugyan, de a kritika annál jobban méltatott.

204