Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
E hűség megköveteli, hogy erős nemzeti és éber szocziális érzés hassa át minden alkotását. Hogy míg egyik kezében karddal harczol a nemzeti közjogok kivívásáért, addig másik kezével építse a népjólétnek hajlékát, mely szállást ad a hajléktalannak, mely fedele alá fogadja az elhagyottakat, mely oltalmat nyújt a védtelennek. Milliók vannak, kik hajléktalanok, elhagyottak, védtelenek. Ezek a milliók nem lesznek hálátlanok. A függetlenségi párton múlik, hogy hálára kötelezze őket. Ha mulasztott, van még ideje helyrehozni. Csak egy kis jóindulat s munkaszeretet kell! MAGYARNEMZET 1907. május 24. Csak a szeretet épithet! Irta: Dr. Nagy György Mikor fejünk felett ég a ház, oltás helyett ne veszekedjünk. Egyfelől Ausztria tör ellenünk az általános választójog alapján megejtett képviselőválasztásokon nyert diadalmas, uj erővel, másfelől a horvátok adják újabb históriai bizonyságát annak, hogy testvéreink milyen „drágák”. Bent sincs rend. Nincs nyugalom. Nyomott a hangulat. Izgatottak a lelkek. Nem csodálkozom ezen. Falusi komédiások szoktak hirdetni utolsó, legutolsó s visszavonhatatlanul utolsó előadásokat. Senki szemükre nem hányja. Senki tőlük rossz néven nem veszi. Hadd boldoguljanak szegény flótások. De egy nemzet méltóságával, egy törvényhozó testület önérzetével nem illik össze annak hangoztatása, hogy a király által elvállalt, a trónbeszédben is kifejezésre jutott kötelezettségek teljesítése előtt újabb terheket utoljára, de már most legutoljára „debizonyisten” visszavonhatatlanul utoljára szavazunk meg. Tenni kell, nem beszélni. A nemzet megunta az áldozathozatalt. Jogokat vár. Jogokat követel. A nemzet közvéleménye helyesnek tartja ugyan, hogy a parlament munkakörébe felvette a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozását, de elsősorban Ígéreteink beváltását várja tőlünk. Várja az alkotmánybiztositékokat. Nem holmi Írott malasztot. Nem szemfényvesztő semmiséget. Hanem igazi, vérből való, lelkűnkből lelkedzett, a múlthoz méltó, a jövőt beragyogó biztosítékokat. Az alkotmánybiztositékoknak sürgetése nem jelenti a kormány iránt való bizalmatlanságot. Az előterjesztésnek idejét a kormány bölcsességére bízzuk. De ahhoz jogunk van, hogy már most megtudjuk, hogy mire várhatunk, mit remélhetünk. Tudnunk kell, hogy a nemzet részéről ragyogó becsületességgel hozott áldozat után milyen ellenértékre számíthatunk. Csak nem tartja senki olyan naivnak a nemzetet, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörének hangoztatott kiterjesztését valami hatalmas, teremtő erejű alkotmánybiztositéknak gondolja. A nemzet várakat követel, nem skatulyákat. Fegyver kell nekünk, nem gummipuska. Még beszélünk erről! Remélem, hogy az alkotmánybiztositékokat tárgyaló törvényjavaslatokat annak idején az elvek, az eszmények magasabb piedesztáljáról fogja tárgyalni a parlament, mint a tárgyalás alatt levő javaslatot, a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozását. E javaslat vitájánál több szónok ellentétbe helyezte a nagybirtokosnak, a kisgazdának és a cselédnek érdekét. Nem a szeretetnek, hanem a gyűlöletnek hangján beszélt. Nem épített, hanem rombolt. Testvérharczot akart szítani. Fájdalommal hallgattam az ilyen beszédet. Nem tudom megérteni azt a ferde lelki világot, melynek a háborúságban telik 159
