Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
E gonosz töredéknek suttogása diadalmaskodni akar, egy nemzet hangjai felett. El kell némitani e suttogást. A megteremtett alkotmánybiztosit ékok, a törvénybe iktatott általános választójog örökre visszaüzi sírjukba az onnan felkapaszkodni akarókat, s az égzengésnek hangján fogja hirdetni azt az igazságot, hogy az uj korszak, a nemzeti kormány korszaka a nemzeti jogok megvalósításának, a nemzeti aspirácziók kielégítésének, a közélet tisztaságának eljövetelét jelentette. Bízunk vezéreinkben, de vájjon ha velük együtt csalódnánk reménységeinkben, a közös csalódás megnyugtatná-e a nemzetet!? Azért követeljük, s azért kell ők is követeljék, hogy a sokszor áldozat után az ellenértéket egyszer már megkapjuk, hogy a már teljesített kötelességek Ígért jogokkal egyenlitessenek ki! A függetlenségi párt az áldozatok terén kimondta már az utolsó szót. A nemzet minden kötelességét megtette. Eddig mi adtunk, most mi kapjunk! Most már Bécsen az adás sora! MAGYAR NEMZET 1907. május 11. Dolgozzunk! Irta: Dr. Nagy György. A képviselőház szünete alatt mintha elültek volna a viharmadarak! Mintha csend volna. Mintha a békének fehér szárnyú angyala szállana át a Hazán! Hazug a csend! Alom a béke! Szépíteni nem lehet, tagadni nem szabad, hogy nyugtalanság rabjai a lelkek, hogy a sajgó sebek már gyógyításra várnak. A lelkek nyugtalanságát mesterségesen szítják a sírba temetett rendszer visszajáró kisértetei. Nem tudom elégszer felhívni az ország sorsát intézők figyelmét arra, hogy különböző czimek alatt „vármegyei autonom párt”, „magyar párt”, „önálló párt” jeligével mozgolódnak, szervezkednek a bukott rendszer romlott hívei. Öntudatosan gonosz harczot folytatnak. Nincs vesztenivalójuk, tehát mindent koczkáztatnak. Míg ezeknek, ellenségeinknek táborában eleven élet van, lankadatlan munka folyik, addig a mi harczosaink nagyrésze csendesen, tétlenül szunyókál. A nemzeti küzdelemnek izzó, lelkes munkája félbeszakadt. Mintha kifáradt volna a küzdő sereg. Mintha a vélt diadalnak mámora megejtette volna! Ha volt valaha szükséges, hogy zavartalan, benső legyen az összhang a választó és a választott között, úgy arra napjainkban van. Csak a lelkek összhangja, az egymást megértő szeretet, az egymáshoz való bizalom tudja felépíteni az átmenetnek azt a hidját, mely a negyvenéves politikai rendszer sivatagából egy szebb jövő földjére átvezet. A hidra szükség van. Hid nélkül átugorni életveszélyes lenne. Egyes ember koczkára teheti életét, de senkinek sincs joga könnyelműen milliókat, egy nemzetet romlásba sodorni. A nemzet a választásokon megnyilatkozott akaratával szentesítette az átmeneti idő kormányzási programmját, helyeselte a múltból a jövőbe átvezető hid felépítésének tervét. Előállanak, odúikból előbujnak a régi rendszer hívei, a sötétség szolgái, a múlt bűneinek bűnösei, s gáncsolva a híd építőinek munkáját, a jövőnek hazug képét csillog154
