Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
A közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor reámutattam a képviselőházban arra, hogy a magyarul nem tudó oláh nyelvű állampolgároknak milyen nehéz a sorsuk. Rabszolgái az agitátoroknak. Az oláh fiskális, a pópa, a daszkál elkeseredetten küzd minden olyan törekvés ellen, mely a nép felvilágosítását tűzi ki czéljául. Az ő tőkéjük a nép szellemi sötétsége, mely nekik busásan jövedelmez. Éhező oláh agitátor ismeretlen fogalom. Minél kisebb egyes oláh vidékek lakosainak felvilágosodottsága, annál nagyobb áldozatot hoz izgatóinak. Az izgatóknak éppen a magyar nyelv tudásában rejlik hatalmuk, melylyel a butaságot rabságukban tartják. A népbutitás és népkizsákmányolás rendszerén változtatni kell. Ha tétlenül nézzük e rendszer pusztítását, nálunk is beteljesedik Károly király szavainak igazsága, hogy az egész szerencsétlenségnek oka a politika. Az oláh anyanyelvű állampolgárokat ki kell menteni a lelki, a szellemi bérletrendszer rabságából. Az agitátorok a főbérlők, kik a magyar nyelvű iskolákban nyert szellemi bérletet uzsorásán kihasználják. Jaj annak, a ki e bérletből árendál! Jaj annak, ki az ügyvéd, a pópa, a dászkál eszére szorul! Könnyű, egyszerű a segítés! Az állam a maga szellemi bérletét, a tudást, a felvilágo- sodottságot, a kultúrát bocsássa összes polgárai rendelkezésére. A magyar nyelvet, ezt a drága szellemi kincset vigye be minden iskolába. Ne késsék vele. Éljen a kedvező alkalommal. A nem állami tanítók fizetését rendező törvényjavaslatba csak egy rövid szakaszt kell beiktatni. Az összes iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a tanítás nyelve a magyar. Ha igy módot ad az állam minden polgárának a magyar nyelv elsajátítására, akkor erkölcsijoga, sőt kötelessége lesz az összes köztisztségek elnyeréséhez, a közügyekben való részvételhez megkövetelni az állam nyelvének ismeretét. így s csakis igy lehet remélni egy erős, hatalmas Magyarország felépítését. Mert még az agitátorok önzésből sötétségben, butaságban tarthatják a nép egy részét, míg az államnak, a magyar anyanyelvű állampolgároknak irántuk hangoztatott jóindulatát nem érthetik meg az izgatok elferdített, kiforgatott tolmácsolása miatt, addig nem fognak segíteni annak a fenséges történeti missziónak megvalósításában, a szabad, független, nagy, magyar Magyarország templomának felépítésében. Minket terhel a históriai felelősség, ha a jövő krónikába a nemzetiségek viselkedését bírálva azt Írhatja: „A szerencsétlenségnek oka a politika volt”. Rajtunk áll, hogy okos, hazafias, építő, jó politikát csináljunk. 141