Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
ELŐSZÓ
Nagy György többször felszólalt a törvényhatósági bizottságban, kitűnő szónok lévén az olvasókörökben is barátságos fogadtatásra talált, hamarosan több olvasókör is díszelnökévé választotta. Az újvárosi, a barackosi, a susáni körökben, az iparegyletben mindenütt eseményszámba ment megjelenése. A társas vacsoráknak különleges bensőséges hangulatuk volt. Sokszor késő estébe nyúltak az összejövetelek, ahol a fehér asztalnál élénk politizálás folyt. A helyi közélet formálásában erőteljes szerepet játszottak az újságok, melyek közül a Hódmezővásárhely a kormánypártot, míg a Vásárhely és Vidéke a függetlenségi pártokat, a Kun Béla által szerkesztett jóval nagyobb példányszámú Vásárhelyi Reggeli Újság pedig a radikálisabb függetlenségieket támogatta. Endrey Gyula újságában élesen támadta Nagy Györgyöt, aki a reá jellemző hevességgel válaszolt. Cikkének tartalmát Endrey sértőnek találta. A dolognak párbaj lett a vége. A felek pisztolyban állapodtak meg. A párbaj a szegedi út mentén, Kishomokon zajlott le, a Bakay-féle tanyán. Endrey elhibázta ellenfelét, Nagy György pedig nem élt a lövés jogával. Néhány hónap múlva mindkettőjüket párbajvétség miatt háromnapi fogházra ítélték. Sokkal erőteljesebben, és maró gúnnyal támadt Nagy Györgyre a helyi munkapárt lapja a Hódmezővásárhely c. kormánypárti újság, amely nevetséges hóbortnak titulálta Nagy György vásárhelyi kiáltványát, amelyben a független magyar köztársaság megvalósításáért kezdett harcát jelentette be. A folyóirat megjelenését megelőzően Nagy György több cikket is írt a Gonda József által szerkesztett helyi politikai irodalmi és művészeti folyóiratban, az A jövendőben. Az alkotmányos válság, a tömegmozgalmak, a parlamenti tiltakozások, valamint a külpolitikai helyzet kiéleződése bőven szolgáltattak témát egy kifejezett politikai folyóirat megjelentetéséhez, amely egyben lehetőséget adott a köztársasági eszme terjesztésére. 1911. október 14-én indította meg Nagy György a Magyar Köztársaság c. folyóiratot Hódmezővásárhelyen. A szerkesztőség a Szentesi u. 24. számú Mayerffy házban volt. Minden hónap 14-én jelent meg, emlékeztetve 1849. április 14-ére a Habsburgok trónfosztásának napjára. 1912. évi példányszáma kilencszáz volt, ebből hétszázat vidéki előfizetőknek küldtek ki. Első számának vezércikkében bontotta ki Nagy György a köztársasági mozgalom zászlaját. Hódmezővásárhelyt e mozgalom bölcsőjévé tette, itteni tevékenysége, beszédei és az itt töltött három év mély nyomokat hagyott itt élő híveinek és küzdőtársainak gondolkodásában és jelentős tényezőjévé vált a helyi politikai közéletnek is. Az első számban „Kossuth Lajos országa” című írása elsőként hirdette meg a nemzeti demokratikus és független szociális köztársaság eszméjét, és amelynek számos üdvözlői közé tartozott Ady Endre is. „És ha csúfolják szellemes hírlapíróink a magyar Provance-ot s a Nagy Gyurkát, jusson eszükbe ha tud, hogy a Marseilles is Provance-i, s Hogy Nagy Györgynek - maholnap igaza lehet.” Nagy György maga így írt a folyóiratról: „Lapommal szolgálni akarok lelkem örök nagy szentségének: a köztársasági eszmének. Hízelgő hazugság a magyar nemzet király- hűsége: A történelem mást tanít! A népszeretet glóriás szentjei Rákóczi és Kossuth a király ellen küzdöttek, az ónodi országgyűlésen és a debreceni nagytemplomon át vezetett útjuk a nemzet szívében, az örök életnek ehhez az élő forrásához. Ott él milliók szívében a nemzeti függetlenség eszméje, s csak élesztgetni, költögetni kell. Vagyunk, kik vállalkozunk az ébresztés szavára a költögetés munkájára”.4 13
