Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
bér, ki a létszámot felemeli!” Lehet, hogy a kifejezés nem udvarképes, de jól fog esni a mi aggódó, meggyötört lelkűnknek. Kiégeti a sebet. Agyonbunkózza a gyanúnak, a kétségnek szörnyetegét, amely felett örömtort fog ünnepelni a nemzet. Amilyen értéktelen a természet tavasz nélkül, a tavasz rózsa nélkül, a rózsa illat nélkül, olyan az a nemzet is, melynek nincsen szabadsága, szabadságának nincsenek harcosai, harcosainak nincs bátor, tüzes lelke. Az egy napra felvirradó tavasz egyetlen rózsájának pillanatnyi illata megszépítheti a természetet. Az eltiport szabadság igaz harcosának lángragyujtó lelke értékes lehet a nemzetre. Ezért nem szabad sárba dobni a rózsát. Ezért nem szabad száműzni a csatasorból a szabadság harcosát. Különben is az eltaposott rózsának még gazdagabb lesz az illata, a száműzött harcosnak még lelkesebb a lelke. Csak a gyáva, a kishitű fél attól, hogy kiverik a puha kényelem paradicsomából, az igazi férfi munkával, küzdelemmel egy uj, egy szebb, egy szabadabb világot teremt. Ha a függetlenségi pártban tilos volna az igazmondás, a meg nem alkuvó küzdelem fájának gyümölcséből enni, úgy gyorsan elő a párthatározat angyalát a lángoló pallossal, mert sokan vagyunk, s még többen leszünk ilyen bűnbe esett Adámok, kik inkább orcánk verejtékével esszük kenyerünket, kik nagy fáradságos munkával, diadalmas daccal mindhalálig küzdünk, de nem vetjük alá magunkat a tilalomnak. A gárda meghal, hanem magát meg nem adja! A NAP 1907. január 15. Patkányoké a világ?! Irta: Nagy György Bölcs férfiú nem vesz részt olyan tanácskozásban, hol rablók is vannak a bírói széket megülők között. Finom érzékű ember nem szegődik társul olyan üzlethez, melyben görény árulja az illatszert. Az államférfim bölcsesség s a helyes politikai érzék már csak azért sem helyeselheti az Ausztriával 1867-ben törvénybe iktatott közösséget, mert nem érezheti jól magát a közösügyeket intéző testületben, hol osztrák részről banditák tetszelegnek Kátó szerepében73 (49), hol a hagyományos osztrák rágalomnak fülledt, romlott levegője tölti be a tanácskozás termét, hol az üzleti mérleg megállapításánál hazudik, csal, hamisít az üzlettárs. Mikor a delegációs tárgyalások alkalmával, különösen a katonai szállítások kérdésénél az osztrákok durva kirohanást intéztek ellenünk, az lett volna az egyetlen méltó felelet, hogy a hatvanhetes pártok a függetlenségi tábor zászlója alá sorakoztak volna. Ezzel a sorakozással bizonyságot szolgáltatva arról, hogyha későn is, de mégis belátták azt, hogy az osztrák nációval egy gyékényen árulni: nemzeti veszedelem, hogy Magyarország csak úgy foglalhatja el az országok között őt megillető helyét, ha Ausztriával szakítva, függetlenné, önállóvá lesz. 73 Kátó: (Cato): Március Porcius Cato Maior vagy Cato Censorius (Tusculum, Kr. e. 234 - Róma, Kr. e. 149), római politikus, író. Cato Licinianus apja, az Ifjabb Cato dédapja. Plebejus szülőktől származott, politikai karrierjét saját érdemeinek köszönhette. Részt vett a Hannibál elleni háborúban, Kr. e. 195-ben consul, majd kinevezték Hispánia helytartójának. Fellépett az erkölcsi romlásnak tekintett fényűzés ellen. 124
