Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
szerint afféle sipkaszorosbeli béke. Az a béke, mikor az ellentmondani merészkedők leverve, letiporva elnémulnak. A tulajdon elleni izgatás megakadályozását úgy értik, hogy nekik szabad a nemzeti vagyonból, a közjavakból lopni, sikkasztani, rabolni, s aki az igy szerzett tulajdon ellen szavát fel meri emelni, azt el kell hallgattatni, ha kell erőszakkal is. Működési terük a vármegye, mert a nemzet ítélete a fajtájukat kiűzte a törvényhozás terméből. Ez a párt a régi szabadelvüpárt reneszánszát akarja elővarázsolni. Kötelességemnek tartom felhívni a koalíciónak s a kormánynak figyelmét e titokban szervezkedő pártra. Leleplezni e párt gonosz törekvéseit. Napoleon szerint Ausztria mindig megkésett egy gondolattal és egy hadsereggel. Vajha leleplezésem megbénítaná a Bécsből pártolt, haza- fiatlan szervezkedést s a szervezkedőknek pártütő, romlott seregét. Ez uj pártnak megalakulása is bizonyság arra, hogy itt az ideje, hogy a függetlenségi párt is országosan szervezkedjék. A függetlenségi párt parlamenti többségben van, bírja a nemzet bizalmát, de viselnie is kell a felelősség oroszlánrészét, s igy elsősorban e pártnak kötelessége a nemzet ellen irányuló újabb merénylet meghiúsítása, az aknamunka megakadályozása. Nem akarnék gyertyával világítani a napra, s azért nem is fejtegetem a szervezettségben rejlő hatalmas erőt. De a kormánynak is vannak kötelességei. Élnie kell hatalmával. A hatalom lanyha kezelése miatt ütötte fel fejét a „magyar párt” hidrája. A kertész hibája a hernyók elszaporodása. A fény gyengeségére vall a sötétség terjedése. A minisztériumokban még mindig vannak haladópárti tisztviselők. A sajtó-irodában alkalmazottak között darabontok is akadnak. Az állam pénzén irányítják a vidéki szubvencionált lapok politikai magatartását. A vércsék pénzért turbékolnak. A farkasok fizetésért báránybőrt húznak fel. A tolvajok prédikálnak a tulajdon szentségéről. Még ma is van haladópárti főispán. De van biró, ügyész, tanfelügyelő, tanár, tanító is. Vannak magas állású, nagy fizetésű fináncok, vasutasok. Hajuk szála sem görbült meg. Gúnyt űznek nemes küzdelmünkből. Lekicsinylik a nemzeti törekvéseket. Vígan folytatják tovább gonosz, nemzetrontó munkájukat. Állásuk hatalmat biztosit. Visszaélnek azzal. Ha a bethlehemi jászol felett nem pásztorok és napkeleti bölcsek őrködtek volna, hanem Herodes király poroszlói, ma sem lenne az emberiség megváltva. A poroszlók már a bölcsőben megölték volna a Messiást. Ha hazánkat meg akarjuk váltani a négyszáz éves szolgaságtól, ha egy szebb, szabadabb jövendő eljövetelét kívánjuk s annak megvalósításán dolgozunk, akkor az osztrák császár lakájait ne türjük meg a nemzeti munka műhelyeiben. Ki kell onnan űzni őket! Becsületes, megbízható, jó magyar érzésű emberekkel kell helyüket betölteni. Hála az istennek, van ilyen elég! A nagylelkűség, az elnézés, a megtérésre számítás lehet emberi, de nem állampolitikai erény. Augiasz istállóját nem lehet virágszállal kiseperni. Lejárt már a csodák kora! Ma már Brémában sem muzsikaszóval irtják a patkányt, hanem csizmasarokkal. A fájó fognak nem a ráolvasás, hanem a hideg vas az orvossága. A nemzet, az alkotmány ellen vétkezőnek nem a hivatalban, hanem a tömlőében a helye. Az írás tanítja, hogy „egy kevés kovász az egész tésztát megposhasztja”. A haladópártnak tisztségben hagyott része megmételyezheti az egész állami életünket! Ezért kell őket onnan kidobni! Jól tudom én, hogy a patkányirtás nem kellemes foglalkozás, de rendes háztartásban szükséges. Egy radikális tisztítás kihúzná méregfogát a szervezkedő uj pártnak is. Mert „legjobbjai” alól kicsúsznék a hivatalos hatalom gyékénye. Lehet, hogy azután is ugatnának, talán még hangosabban, de harapni nem tudnának. Munkára fel! 117
