Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
ezer sebből vérző, annyiszor megcsalt, oly sokszor keresztre feszített nemzet s a viharnak hangján zúgják oda: Nem adjuk meg! Tudom én azt, hogy hiába imám szivem vérével a legszentebb igazságokat is, azért én maradok a rossz, a szilaj, a fegyelmezetlen, a király pedig a jó, a bölcs, az alkotmányos. De hát én azzal nem törődöm. Engem egy csillag vezet utamon, a független Magyar- ország csillaga. Erős, rajongó, törhetetlen hittel ez után megyek, ha kell a halálba, ha kell golyó elé, bitófa alá. E csillag fényénél én a csatahajókat, a császári önkény nászágyait anyagi megerősödésünk, függetlenségünk koporsójának látom. Sokan, milliók annak látják! Azért tiltakozunk a felépítésükre kívánt milliók megszavazása ellen! A NAP 1906. december 19. Nem hagyjuk a jussunk! Irta: Dr. Nagy György. Haragszik a pásztor, s a falu nem tud róla. A hatalmas, a többségben levő függetlenségi párt fel sem veszi a csitri pártok hangos lármázását. De hát miért haragszik a pásztor? Bántotta valaki? Megtizedelték a nyáját? Kinézték szájából falatját? Más oka van, egészen más oka az ő nagy haragjának. Úgy történt az eset, hogy ki- doboltatott a főbíró egy Írást, hogy a falu minden lakosa szerető gonddal, gondos szeretettel őrizze, öntözze, ápolja a falu kertjének drága, virágzó fáját: a függetlenség fáját. Gondozza e szent fát, hogy levele sátorrá lombosodjék, hogy virágja gyümölcscsé érjék. Úgy látszik, a pásztor arról ábrándozott, hogy a nem gondozott fa lassacskán kiszárad, s ő kivágva azt, saját konyháján tüzet rak belőle, s a fa lobogó lángja mellett vígan sütkérezik. Fáj a pásztornak most a csalódása! Ott bizony, hadd fájjon! Nem akarja bántani a falu a pásztort. De hát ő se üsse orrát a falu dolgába. Eddig is szépen, békében megfértek egymás mellett, ezután se legyen másképpen. Hiszen közös az ellenség! A bécsi Burgból fúvó sorvasztó szél nemcsak a függetlenség fájának akarja letépni levelét, virágait, hanem az ő nyáját is szétterelni igyekszik. Legbölcsebben tenné a pásztor, ha oknélküli duzzogás helyett közénk állna, a fa őrizői, gondozói közé, s egy akarattal, egy szeretettel együtt dolgoznánk, együtt küzdenénk! A függetlenségi párt nem akarja megbontani a koalíciót. A magára vállalt kötelességet még nagy áldozat árán is becsülettel teljesiti. Igen, a lemondásnak nagy áldozata árán is. Mert míg a hatvenhetes pártok az egyesülés folytán nemcsak kerületeket kaptak, hanem a kormányban, a főispáni karban többséget is, addig a függetlenségi pártot az egyesülés lekötötte politikai hitvallásának gyakorlati megvalósításában. Nem panaszként, nem szemrehányásképpen hozom ezt fel, hanem csak a túlfeszített hatvanhetes hurok leszereléséért. A függetlenségi párt nemcsak nem élt vissza erejével, de nem is érvényesítette eléggé hatalmát. A visszaélés nem lett volna erény, de az érvényesülés eddigi elmulasztását hibának tartjuk. A függetlenségi párt a politikai birodalom oroszlánja. A párt nem akar az az aesopusi oroszlán lenni, mely a közös küzdelem minden előnyét erőszakkal magának vindikálja, de nem fog az a másik oroszlán sem lenni, mely tűrte, hogy a szamár is hozzárugjon. Pártunk nem tör a koaleált pártok jogaira, de azt sem tűri, hogy a perifériá115
