Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
Beismeri a külügyminiszter, hogy Olaszországban a néphangulat ellenünk kedvezőtlen. De nem meri, vagy nem akarja kimondani az igazságot, hogy ennek egyedül Ausztria az oka. Az olasz nép, Garibaldinak népe mindig becsülte, szerette a magyart, Kossuth Lajos nemzetét. Rokonszenvét, szeretetét trienti katonáskodásom alatt sokszor éreztem. De külföldi vonatkozásban mindig csak Ausztria szerepel, külügyi politikánk elsikkasztja Magyarországot, a nemzetközi helyzet minden előnyét Ausztria élvezi s most az olaszoknak Ausztria ellen jogosan ébredő, vagy helyesebben uj lángra lobbanó ellenszenvét az osztrák diplomácia ellenünk, magyarok ellen is irányulónak szeretné feltüntetni, hogy jogcímet nyerjen újabb pénz- és véráldozatra. Folytatása ez a négyszáz éves Habsburg- politikának, mely minden tartozását a mi számlánkra irta s mi kellett, hogy fizessünk hol pénzzel, hol vérrel, hol mindakettővel. Már most megjósolom, s jóslásomat e helyen is leszögezem, hogy az olasz népnek álutólagos „ellenséges indulata” lesz az a festékláda, melyből Aehrenthal tavaszszal a balkáni égen viharfelhőt rajzol s melyre Schönaich rémült ábrázattal reá mutatva a katonai létszám felemelését fogja inditványozni. Abban bíznak, hogy köztünk, a képzelt vakok között ők, a félszemüek vezérek lesznek. Calódni fognak! Vagyunk egynéhányan, kik jól látunk, s igazlátásunkban bízva beszélni, s ha kell, cselekedni merünk! A magyar külügyi politika érvényesítéséhez korunk napjai lennének legalkalmasabbak. Oroszország beteg, gúzsba kötött, leláncolt óriás. Nagy vérvesztesége elgyengítette. Belső bajok késleltetik gyógyulását. Németországnak mindig rajtunk levő, hódításra vágyó, prédára leső tekintete egy ideig Anglia miatt elfordult rólunk. A Balkán-félsziget népei megértik a mi törekvésünket. Most kellene azokat megvalósítani. De nincs magyar külügyi politika. Sőt magyar-osztrák, közös politika sincs, hanem kizárólag osztrák. A külügyi szolgálatban alkalmazottak főnöktől a szolgáig mind csupa osztrákok. Ha egy-egy magyar ember erős akarattal, szívós kitartással, nagy áldozattal odajut, csakhamar kitúrják, kimarják onnan. A diplomaták éppen úgy nem tudnak magyarul, mint a főnökük, a külügyminiszter. Nem is kötelező a magyar nyelv tudása. Magyar közjogról nem is hallottak. Magyar címert nem is láttak. A magyar Írás hieroglif előttünk. Aehrenthal németül Ígéri a magyar sérelmek orvoslását. Szándékszik a visszás helyzeten javítani. Csupa ígéret. Csupa jó szándék. Ilyen jó szándékokból van kikövezve négyszázesztendős Golgothánknak útja. így volt ez a múltban is. így lesz jövőben is. Osztrákul az ígéretet úgy hívják: „Alles bleibt beim Altem!” Minden marad a régiben! Csodálkozom, hogy akad olyan naiv lélek, ki szemünkre hányja, hogy nem foglalkozunk eleget külügyekkel. A hármas-szövetség megalakítása idejében homéri kacaj volt a felelet egy vidéki lapocska vezércsikkére, melynek szerzője erélyes hangon tanította ki Bismarckot külügyi teendőkben. Pedig Bismarck szentelt legalább is annyi figyelmet e cikknek, mint Andrássy Gyula óta külügyi politikánk vezetői az eddig felhangzott magyar nemzeti kívánságoknak. A függetlenségi párt évtizedek óta harcolt, küzdött az önálló külügyi képviseletért s - hol az eredmény? Egy mód van az orvoslásra. A delegátusok csak okos, becsületes, magyar célra szavazzanak meg pénzt. Követeljék a külügyminisztertől, hogy a címer, a magyar közjognak a diplomata vizsgatárgyai közé felvétele, a magyar levelezés ügyében még a költségvetés megszavazása előtt intézkedjék. Követeljék, hogy záros időhöz kötve jelölje meg a többi kívánt reform megvalósítását. Addig egy fillért se adjanak. Ne érjék be az üres Ígérgetéssel. Delegátus urak! Hallgassák meg szavam! Gyenge, erőtlen szó, de milliók szive dobogásának visszhangja, és milliók kérését, követelését tolmácsolja! 111
