Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

A NAP

Tanultam volt édesanyámtól gyermekkoromban egy mesét. Minden szavát a szivembe zártam, ereklyeként őrzöm. Egyszer volt, hol nem volt... Bujosdit játszott a szél, a víz s a becsület. Először a szél bujt el, de hamar megtalálták a hegyek szakadékai közt. Azután a vízre került a sor. Erre is ráleltek forrás alakjában, a virágos völgyben. Mikor a becsület következett, játszó pajtásainak kijelentette, hogy őt, ha egyszer elbújt, soha többet meg nem találják. Örök igazsága van e mesének. Minden veszteségünk pótolható, visszasze­rezhető. Egyedül a becsület nem. A becsület a maga legnemesebb megnyilatkozásában, mint nemzeti becsület csak a közelmúltban is azt parancsolta nekünk, hogy szembeszállva, megdacolva nyomorral, szenvedéssel, börtönnel, védjük a királyi hatalommal szemben ezeréves alkotmányun­kat, jogainkat, szabadságunkat. A parlament, a törvényhatóságok, a sajtó, a társadalom ragyogó becsületességgel teljesítette is a parancsot. A becsület az átmeneti idő alatt sem játszhatik bujosdit. Reá kerülhet a bujdosás sora miniszterekre, pártokra, képviselőkre, de a becsületre soha. Ennek mindig ott kell lennie minden szóban, minden betűben, minden gondolatban. Ez a becsület adja ajakunkra a szót, kezünkbe a tollat, ez adjon szárnyat lelkűnknek, erőt elhatározásunknak! Megvallom egy bűnöm. Én, a sajtószabadságnak egyik leglelkesebb hive, cenzor elé viszem minden gondolatom, minden érzésem. Szigorú, de igazságos az én cenzo­rom. Sokszor felkeresem. Kizarándokolok a kerepesi temetőbe, a Kossuth Lajos szent sírjához. Míg a sírnál állok, tekintetem áhítattal ott pihen a sirhoz közel felállított kereszt megfeszített Úr Jézusán. A hazaszeretet oltárától a hit világába nézek. Az ott, az akkor lelkemet megejtő imádságos hangulat az én cenzorom. Amit akkor gondolok, amit akkor érzek, visszatérve a világba, azt mondom el, azt irom le. Az Úr Jézus arra tanít: „Boldo­gok, kik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégittetnek!” Kossuth apánk hirdette: „Az erős akarat még a gyenge tehetséget is hasznossá teheti a nemzetnek!” Az az én szent hitem, az az én erős meggyőződésem, hogy gyenge tehetségemmel is hasznossá lehetek nemzetemnek, ha erős akarattal éhezem és szomjuhozom az igaz­ságot. Szabadság! Jöjjön el a te országod! Igazság! Legyen meg a te akaratod! 105

Next

/
Thumbnails
Contents