Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
Az írás tanitása szerint tövisről nem szednek fügét, és a csipkéről nem szednek szőllőt. Tövis az emésztő gond. Csipke a meddő küzdelem. Az élet küzdelmében letiport, a gondoktól meggyötört embernek lelke nem lehet a jóságnak, szeretetnek, gondosságnak gazdagon termő fája. Pedig ilyennek kell lennie a jó tanító lelkének. Azért kell, hogy az állam a maga hatalmas erejével a népnevelés küzdő harcosainak segítségére siessen. Nemcsak értem, de érzem is a tanítók siró panaszát. Ismerem munkájuk fenségesen szép, de nehéz, verejtékes voltát. Három esztendőn keresztül én is, ha nem is hivatalosan, de tanítóskodással szereztem meg a mindennapi kenyeret. Ismerem e pálya minden áldását és átkát. Nekem is nyílott rózsája, engem is vérzett tövise. Lehet-e szebb hivatás annál, nevelni a jóra, nemesre bimbólelkeket, feltárni a tudás csodás világát az ártatlan szivü, kicsiny hívők előtt, hirdetni előttük, tanítani nekik a jónak tiszteletét, az igaznak diadalát, s mindenekelőtt az édes Hazának sírig tartó, önfeláldozó szeretetét?! Kiérzem én a tanítók kéréséből a teritetlen asztal, a fütetlen szoba, az elnyűtt csiz- mácska, a csalódott remény bus költészetét, siró valóságát! Nagy igazsága van a kérő fájdalomnak! Jó időben szólnak, jókor kopogtatnak. A keresők találni fognak. A zörgetőknek megnyittatik! A függetlenségi párt szivén viseli sorsukat. Kedden este a pártértekezleten felszólaltam a tanítók érdekében. Apponyi Albert megnyugtató válasza előrevetett sugara a tanítóság szebb jövőjének. Készül már a törvény, mely megtéríti a tanítóknak asztalát, befüti szobáját, megfejeli a csizmácskát, valóságra váltja a reményt! Én csak arra kérem a tanítókat, a munkában, küzdelemben lelkem testvéreit, hogy egy se fenyegetődzék azzal, hogy újra csalódva, hűtlenné lesz a hazához. Édes Hazánkat, jó és rossz napokban, napsugaras és felleges időben egyformán kell szeretnünk. Téli zivatarba kiverve, éhesen, rongyosan, megalázva, eltiporva, száz sebből vérezve is csak áldani szabad hazánkat, a földet, mely ápol és eltakar. A szürke gondok órájában, a fájó csüggedés percében sem szabad gondolatban sem vétkezni édes Hazánk ellen. Én a háromszékmegyei tanítótestülettel tartok, mely szintén kéri, várja, sürgeti vérsiró sebei gyógyítását, tiprott sorsának javítását, de hangsúlyozza, hogy ha igazságos kérése nem is teljesülne, a nemzetközi szocializmus táborába akkor sem szegődik. A haza minden előtt! A tanítóknak panasza jogos, igazságos. Nem ismerek, nem fogadok el semmi olyan ellenvetést, melylyel kérésük teljesítése elöl ki lehetne térni. A függetlenségi pártnak szent kötelessége beváltani a múltban leszegzett Ígéreteit. Be is fogja váltani! Emberek a tanítók is, képzett, iskolázott, nemes hivatásu emberek. Joguk van az élethez. Joguk van a kenyérhez. Mindig testvéreimnek vallom a fekete kenyerű, de fehér becsületü, az Ínség ellen lázadó, de a hazához hü tanítókat. Eljött az ideje, hogy a tudás kulcsainak, a betűknek tanításánál a teljesült vágy adjon szárnyat a tanító lelkének... 102
