Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

ELŐSZÓ

Kruzslicz István Gábor:

A köztársasági Nagy György vásárhelyi évei a sajtó tükrében

(1911-1913)

Nagy György rövid, de eseményekben gazdag életének talán egyik legfontosabb három évét töltötte Hódmezővásárhelyen. Amikor 1910-ben városunkban telepedett meg, alig múlt 30 éves, tele tetterővel és lelkesedéssel. Az itt megindított Magyar Köztársaság című folyóiratban bontotta ki a köztársasági mozgalom zászlaját, itt hirdette meg a független, demokratikus és szociális köztársaság megvalósításáért folytatott harcát. Hódmezővásárhelyt a köztársasági mozgalom bölcsőjévé tette és bekapcsolta az országos történelembe.

Hódmezővásárhelyen a századfordulót megelőző és az azt követő 10 évben jelentős változások következtek be, mind gazdasági, mind társadalmi és politikai téren. Nagy léptekkel haladt előre az urbanizációs folyamat. Az 1890-es években lassan meginduló fejlődés az 1910-es évekre érte el csúcspontját, és ettől kezdve a stagnálás jelei mutatkoztak. Az urbanizáció jelentősen előrehaladt, de az ipari tőke hiányában a fejlődés éppen ezekben az években megtorpant, ami a népességszám növekedési ütemének lelassulását is jelentette. (1890-ben 55626, 1900-ban 60253, 1910-ben 62500 a lakosság lélekszáma.) A népszaporulat üteme az országos átlag alatt maradt. Az okokat a gazdasági élet alakulásában kell elsősorban keresni.

Hódmezővásárhely mint agrárváros léte a mezőgazdaságon alapult. A belterjesebb gazdálkodás feltételei azonban még hiányoztak. Bár a Gazdasági Egyesület sokat tett a korszerűbb gazdálkodás meghonosítására, a tőkehiány miatt gyökeres változás nem következett be. A közutak lassan épültek ki. A belső felvevő piac erősen ingadozott, a külpiac is csak a konjunkturális időszakban volt kedvező. A vasút kiépülése sokat segített a szállítás révén a távolabbi piacok elérésében, de a konjunktúra visszaesésével ezek a lehetőségek lecsökkentek.

Az agrárnépesség rétegei közül a társadalomban meghatározó mégiscsak a birtokos parasztság volt, a maga évszázados tapasztalataival, munkaeszközeivel, földjével. Ugyanakkor vállain nyugodtak a közterhek, az egyenesadók, a pótadók, ehhez járult hozzá az időjárás és a piaci helyzet változásaiból adódó kockázat. A város urbanizációja igen jelentős kiadásokkal járt. A fontosabb utcák kikövezése, útépítések, a közvilágítás megteremtése, a városközpont átépítése impozáns új emeletes épületekkel, a vasút fokozatos kiépülése, iskolák építése, kórházépítés jelentős összegeket emésztett fel. Mivel a városnak jelentéktelen birtoka volt, annak is jó része legelő, nagyon magas pótadókat kellett szednie a lakosoktól, mivel nagyobb ipari létesítményekből, üzemekből elenyészően kevés létezett. A termékek ára egyre süllyedt, az alacsony napszámbér a kereslet visszaeséséhez vezetett. A gazdasági gépek terjedése főként a nagyobb gazdaságokban figyelhető meg. A paraszti gazdaságok csak úgy maradhattak rentábilisak, ha elsősorban családi munkaerőre támaszkodtak, így nem tudták egész évben foglalkoztatni a felszaporodott napszámos tömeget. A nincstelen mezőgazdasági munkások száma ugrásszerűen megszaporodott.

9