Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
MOLNÁR TIBOR: A ZENTAI NÉPFELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE 1944 OKTÓBERÉBEN
A városparancsnokságok a hozzájuk tartozó falvakban katonai állomásokat hoztak létre. A többségében délszláv lakosságú falvakban ezek a szervek szorosan együttműködtek a helyi népfelszabadító bizottságokkal. A nemzeti kisebbségek — németek, magyarok, románok — által lakott falvakban nem alakultak népfelszabadító bizottságok, ezekben egyedüli hatalmat a katonai szerv gyakorolt. A helyi fegyveres alakulatok reguláris katonai egységnek minősültek, és a „népőrség” elnevezést kapták. Feladataik közé tartozott a közrend őrzése, a letartóztatások foganatosítása, az állami vagyon és a fontos létesítmények őrzése, a forgalom ellenőrzése, a fogolytáborok felügyelete, illetve a katonai közigazgatási szervek munkájának támogatása. A népőrség alakulatainak telepítésénél szigorúan figyelembe vették azt, hogy az alakulatok ne származási helyükön, hanem más falvakban/városokban teljesítsenek szolgálatot. A zömében délszláv lakosságú falvakban szakasznyi, a kisebbségek lakta falvakban század erősségű népőrség állomásozott — parancsnokuk a katonai állomás parancsnoka volt. A városparancsnokságok zászlóalj erősségű népőrséget szerveztek, melynek keretében készenléti századot állomásoztattak.32 A katonai közigazgatás bevezetését követően 1944. október 20-án, Zentán megalakult a Városi Népfelszabadító Bizottság. A népfelszabadító bizottságokra vonatkozó utasítások alapján a bizottságon belül elnökség alakult, melynek elnöke Isa Nesic, titkára pedig Dusán Milicev lett.33 Az október 20-ai ülésen már részt vettek a katonai közigazgatás legfelsőbb beosztottjai: a Vajdasági Népfelszabadító Főbizottság két küldöttje — dr. Slavko Kuzma- novic és Stevan Doronjski pártfunkcionáriusok, — valamint Paja Gerencevic őrnagy, a katonai közigazgatás képviselője.34 Bevezetőjében Doronjski a következőket mondotta: „...A németeket el fogjuk innen kergetni. Mi a németekkel nem élhetünk ugyanazon országban, mindazon bűntettek után, amit elkövettek. Más kérdés, hogy minden német bűnös-e? A magyarok ügye még nincs eldöntve. Valószínű, hogy ugyanaz lesz az álláspont, mint a németekkel kapcsolatban. Ennek alapján tehát a magyarok nem tagjai a népfelszabadító bizottságnak.”35 Ezt követően Kuzmanovic küldött felhívta a tagok figyelmét a bizottság addigi munkája során elkövetett számos hiányosságra:- a bizottság határozataiban megszabott feladatokkal konkrét személyeket kell megbízni, a feladatok végrehajtását követően pedig a megbízott beszámolót tart a bizottságnak,- a továbbiakig nincs engedélyezve a magyar nyelv nyilvános használata,- a nagygyűléseken nem lehet spontán beszédeket mondani, az elhangzó beszédeket előre meg kell írni és — cenzúrázás céljából — beterjeszteni a népfelszabadító bizottság propaganda ügyosztályának, 32 Lásd a 26-os lábjegyzetet. 33 Tari LÁSZLÓ: Zenta elöljárói, polgármesterei és elnökei. Zenta, 2001. 36. 34 TLZF. 121. 1. kötet, 16. 35 Mészáros 73. 71
