Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
frontba és a Kommunista Pártba, de a magyar lakosság bizalmatlanságából eredően e próbálkozásokat is gyanakvás kísérte. így a magyar többségű településeken a hatalmat szerbek gyakorolták, a szavazati jogot minden apróságért megvonták, stb.50 1945 tavaszán még nem engedtek ki minden magyart a gyűjtőtáborokból. Vélhetően 1945. májusából származik az a lista, amely szerint ekkor még 74 918 német (Volksdeutscher) és 4638 magyar volt fogságban különböző helyeken. Közülük 3632-en a járeki gyűjtőtáborban, 147-en a pasicevói (Zmajevo, régebben Ókér) tiszta magyar táborban voltak.51 Ezek mindenképpen a csurogi és mosorini valamint sajkás vidéki magyarok. Mi több, magyar hatóságok adatai szerint 1946-ban még 42 székely volt kényszermunkán a bori bányában.52 A magyarsággal szembeni új magatartás bejelentése ellenére és annak dacára, hogy a németek elleni harchoz nagy számban vonták be őket a Jugoszláv Néphadseregbe,53 a legmagasabb politikai körökben sem fogadták el ezt az új politikát. Ennek oka az a tény volt, hogy a forradalmi változásokat követően is fontos helyeket töltöttek be a háború előtti nacionalista polgári politikusok. Közülük a legfontosabb Sreten Vuksano- vic Mezőgazdasági és Betelepítésügyi miniszter, aki kisebbségellenes álláspontjaival már a két háború közötti időszakban is kitűnt.54 Már 1945 szeptemberében elemzést küldött Milovan Djilasnak és a Külügyminisztériumnak, amelyben tiltakozik azon elmélet ellen, hogy a kisebbségek hidat képezzenek a szomszédos (szocialista) országok felé és szorgalmazta, hogy telepítsék ki a kisebbségeket a határmentéről. A németeken kívül 80 000 magyar kitelepítését szorgalmazta és kész volt területi engedményekre is ha Magyarország 200 000 vajdasági magyart befogad. Érvei között szerepelt, hogy a hamarosan sorra kerülő földreform keretében a magyarokat, mint teljes jogú állampolgárokat földhöz kell juttatni, ezáltal megtörténne a tartomány elmagyarosítása. Másik ok, hogy nem maradna elég föld a betelepülőknek. A magyarság kitelepítésével megszűnne az irredentizmus veszélye, és jó államközi kapcsolat alakulhatna ki az északi szomszéddal. Ezt az időszakot megfelelőnek tartotta a magyaroknak a szerbek iránti bűntudata miatt és ha a kitelepítés gyorsan és felesleges gorombaság nélkül lebonyolódik, akkor az egész gyorsan feledésbe merül.55 Folytatódott a magyar kisebbség integrálása az új Jugoszlávia társadalmi, politikai rendszerébe, de nem volt zökkenőmentes. A hatalom és a szerb lakosság bizalmatlan volt, de ellenállás volt a magyarság részéről is. A magyarok részt vettek a választásokon de nem mindig szavaztak úgy, ahogyan a hatalom ezt szerette volna. A földreform idején nem vették kellően figyelembe a magyar agrárérdekeket, különösen Bácskában, amikor a szegény családoknak földet osztottak.56 50 Kásás, n. d., 191-192. 51 AJ, F 513, k. 25, HI-3/139. 52 Sajti, Odmazda, 109. 53 KASAá, n. d„ 186-189. 54 Bogumil Hrabak: Sreten Vukosavljevic — politick! aktivista i narodni poslanik 1919-1927, u: Simpozijum Seoski dani Sretena Vukosavljevica, XVIII, 1996, Prijepolje 1998.; ZORAN JANJETOVIÖ: Nacio- nalne manjine u ocima srpske elite 1918-1941. u: Srbi i Jugoslavia. Drzava, drustvo, politika. Zbornik radova, Beograd, 2007. str. 137-138. 55 AJ 97, 3/35; Up. i KÁSÁS, n. d., 194; SAJTI, Hungarians, 444-454. 56 KasaS, n. d., 195-197. 50
