Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
A. SAJTI ENIKŐ: A MAGYAROK ELLENI PARTIZÁN MEGTOLÁS A DÉLVIDÉKEN: A TÖRTÉNETÍRÁS EREDMÉNYEI ÉS KÉRDŐJELEI
A hazai levéltárak eddig feltárt anyagai sajnos kevés kapaszkodót nyújtanak ebben a kérdésben. E sorok írója hosszú évek óta kutatja a délvidéki magyarok történetét, és a magyar levéltárak alapján e problémának elsősorban azt a vonatkozását tudta rekonstruálnia, hogy tudott-e Budapest az 1944 őszi magyarellenes megtorlásokról, ha igen, az erről szóló információk mit tartalmaztak, illetve hogyan, kik által, milyen csatornákon keresztül jutottak el a magyar közvéleményhez és a kormányzati szervekhez. Mi történt a beérkező információkkal a hivatali bürokrácia útvesztőiben, az adott esetben főként a miniszterelnökség kisebbségi osztályán és a külügyminisztériumban. Milyen helyet foglalt el Jugoszlávia a magyar kormány békeelőkészítő törekvéseiben és általában külpolitikai törekvéseiben, hiszen ez meghatározó módon befolyásolta Budapest kisebbségvédő politikáját. Miért nem váltottak ki tiltakozást a partizán megtorlásokról szóló hírek Budapesten, miért igyekeztek már-már szándékosan „elfeledkezni” róla? Nyújtott-e, nyújthatott-e az adott helyzetben Magyarország az ismét kisebbségi sorsba került több mint félmilliós vajdasági magyarságnak bármilyen védelmet a rájuk zúduló hatalmi represszióval szemben? Ha igen, milyen kérdésekben emelte fel a szavát és milyen eredménnyel. E kutatások eredményét először egy angol nyelvű monográfiában összegeztem, majd ennek bővített változata magyarul is megjelent. Legutóbb két tanulmányban összegeztem az ezzel kapcsolatos legfrissebb eredményeket.6 Ezek alapján néhány fontosabb mozzanatot idéznék fel csupán. A partizánok délvidéki kegyetlenkedéseiről szóló első hírek még a háborús összeomlás előtt, a Lakatos-kormány idején, 1944. augusztus 31-én érkeztek a miniszterelnökség II. kisebbségi osztályára az akkor már felbomlóban lévő, de még működőképes délvidéki magyar közigazgatási apparátustól. Az első ismert jelentés a muraközi csendőrségtől, illetve Nagy Iván országgyűlési képviselőtől érkezett.7 A komoly politikai pályát befutó hajdani zágrábi diákvezér, a visszacsatolás után kinevezéssel képviselői mandátumhoz jutott Nagy Iván a Csáktornyán élő Lajkó Rózsi 1944. augusztus 7-én kelt eredeti levelét jutatta el a minisztériumba, amelyben az asszony Doroszlón élő testvérének írta meg apjuk halálának körülményeit. A megrendítő levél szerint 1944. július 23-án éjjel partizánok törtek be a faluba, összeszedtek 68 embert, kihajtották őket a falu szélére, egy mocsaras részhez, az idősebbeket ott agyonlőttek, köztük a Lajkó testvérek édesapját is. Az erős tájszólással és helyesírási hibákkal íródott levélből mai köznyelvi szöveggé átírva idézek: „... és dalolni kellett nekik és ütötték, szürkültük, fejbe lövöldözték őket és a bozótban összekötve benne hagyták, még pedig éltek, akkor meg úgy fulladtak meg (...), több halott nem volt, csak ezek az öregebb emberek, de nem tudjuk miért kellett így csinálni. Kedves öcsém, mi árvák vagyunk, nekünk jó apánk nincs, a gyász a szívünkön. ” A csendőrség központi nyomozó parancsnoksága ugyanerről az eseményről így számolt be: július 30-án Csáktornyára 50 fős partizán 6 Enikő A. Sajti: Hungarians in the Vojvodina 1918-1947. Atlantic Studies on Society in Change No. 110. Columbia University Press, New York. 2003. 405-488., valamint A. SAJTI Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Napvilág Kiadó, Bp., 2004. 319-386.; UŐ: A „kommunizmus mostoha gyermekei”: a magyar kisebbség elleni megtorlások a Délvidéken - a kutatás eredményei és kérdőjelei. Létünk. Társadalom, tudomány, kultúra. XXXVIII. évf., 2008. 3. sz. 28-42.; UŐ: Még hidegebb napok. Megtorlás a Délvidéken. Rubikon, 2009. 5. sz. 30-38. 7 Magyar Országos Levéltár (MOL) K-28 Miniszterelnökség (ME) Kisebbségi osztály. 1944-R-25 965. 11
