Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

észrevételeket az adófelszólamlási bizottságokhoz lehetett benyújtani. E bizottság kilenc rendes és nyolc póttagból állt, elnökét a pénzügyminiszter nevezte ki.405 A helyi jellegű adók esetében a közigazgatási bizottság, az italmérési illetékekre vonatkozóan pedig külön állami felszólamlási bizottságok406 jártak el másodfokon.

h) A főszámvevő és a számvevőség

A számvevő hivatal a város összes pénztárainak, anyagszereket kezelő és általában számadási kötelezettséggel bíró közegeinek számadásait hivatalosan vizsgáló törvényhatósági szerv volt. Vezetője a főszámvevő és helyettese, tagjai a számvevők és az alszámvevők, valamint a nyilvántartók és egy állandó napidíjas voltak.

A főszámvevő felügyelte a szerv teljes működését: átvette a számvevőséghez címzett összes ügydarabokat, kiosztotta a teendőket a személyzet között, illetve felülvizsgálta és aláírta az elintézett ügyek dokumentumait. Személyesen terhelte felelősség a számvevőség szabályszerű működéséért és minden mulasztásáért. így megvizsgálta a — rendesen minden év március 1-jéig benyújtott — számadásokkal kapcsolatosan felmerült esetleges észrevételeket, szükség esetén utasításokat adott a beosztottjainak, valamint a pénz vagy tárgyak kezelésével megbízott közegek és hivatalok részére szakmai szempontú utasítási tervezeteket bocsáthatott ki, avagy a meglévőkön módosítást javasolhatott. A törvényhatóság éves költségvetésének előirányzatait — bennük az egyes ügyosztályok és más szervek költségvetését — szintén a főszámvevő tervezte meg és terjesztette elő minden év szeptember 1-jéig, továbbá a zárszámadás tervezetét is ő készítette el. Figyelemmel kísérte a költségvetés végrehajtását; ennek keretében szükség esetén köteles volt póthitel megszavaztatása végett a tanácshoz, illetve a polgármesterhez javaslatot benyújtani. Egyébként negyedévenként jelentéssel is tartozott az említettek felé. A házipénztárba befolyt, s előreláthatólag hosszabb ideig igénybe nem vett pénzösszegeket az árvatári tőkék gyümölcsöztetésére kijelölt — tehát megbízhatónak tetsző — pénzintézetekben kellett elhelyeznie. Emellett a közvagyon kezelésére, számviteli ügyekre vonatkozó bizottsági üléseken részt vett, szavazati joggal bírt a közgyűlésben, és 1929-ig a tanácsüléseken is megjelent, ahol tanácskozási és indítványtételi jog illette meg. Mint az árvapénztár ellenőre szintén helye volt az árvaszék ülésein (SZMSZ 175. §).

A számvevőség tartotta nyilván a város közvagyonát és a törvényhatóság által felügyelt alapokat.407 Ennek keretében az ingó és ingatlan vagyontárgyakról részletes értékleltárt vezetett, s teljes körben ellenőrizte a helyi vagyongazdálkodást. Ebbe beletartozott a pénzügyi gazdálkodás célszerűségének belső ellenőrzése is. A számadási főkönyvekből és az egyéb feljegyzésekből köteles volt az illetékes ügyosztály vagy szak- bizottság részére adatokat szolgáltatni.

405 600/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás 106-108. §§.

406 A m. kir. pénzügyminiszter 1921. évi 101.010. P. M. számú rendelete, utasítás az állami italmérési jövedékről szóló 1921: IV. t-c. végrehajtásáról. MRT 1921. Bp., 1922. 1309-1448. p.

407 Pl. Jkv. 1932: 22. A város által kezelt alapítványok közé ekkor a Nagy Sándor, a Mónus István, a Kovács József, a Kiss Sándor és a Juhász Mihály alapítványok tartoztak.

95