Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
egyes ügyekre vagy ügytípusokra nézve azok elintézését a főjegyzőre bízhatta (TI929 44. §). A közigazgatás rendezéséről szóló törvény időszakában az önálló polgármester-helyettesi tisztség megszervezésével és különválasztásával az első tisztségviselő helyettesítésére a főjegyzőnek már nem kellett gondot fordítania. d) A tiszti főügyész és a tiszti ügyészség A tiszti ügyészség tagjai a főügyész és az ügyész voltak, s a városi törvényhatóság jogtanácsosainak tekinttették őket. A tiszti ügyészek a város tisztségviselőinek számítottak, így jogállásukat nem a királyi ügyészségi törvény (1871: XXXIII. te.) szabályozta. A főügyész véleménye minden olyan törvényhatósági ügyben, melyben „a jogi szempont a döntő”, határozathozatal előtt kikérendő volt. Általában is őrködött a törvények és a szokásjog, valamint a helyi szabályrendeletek megtartására, mely tisztében a törvényhatóság szerveinek határozatai ellen az illetékes miniszterhez fellebbezéssel élhetett. Képviselhette a várost annak magánjogi jogviszonyaiban, valamint ellátta az államkincstár jogi képviseletét — a pénzügyi igazgatóság382 megkeresése esetén — az egyenes és közvetett adók, illetve az adók módjára érvényesítendő követelések biztosításánál és behajtásánál (T1886 70. §). A tiszti ügyészi hivatal a polgármester vagy (1929-ig) a tanács utasítására szerződéseket és egyéb, jogügyletekre vonatkozó okiratokat készített; képviselte a várost azon perekben, ahol az mint „erkölcsi testület” (tulajdonképpen jogi személy!) félként szerepelt, s mindezekről, valamint a közben felhasznált bélyegekről és az egyéb peres kiadásokról rendszeres jelentést tett. A tiszti ügyészeket csak azon perköltségek és munkadíjak illették, melyeket az ellenérdekű fél ellenében ítéltek meg, és amelyek egyben behajthatok voltak. A perköltségek be nem hajtása esetében a város csak az igazolt készkiadásokat és napidíjakat viselte. Az ügyész köteles volt az árvaszék ülésein részt venni, az árvapénztár követeléseit érvényesíteni, ezért vele valamennyi érdemi árvaszéki határozatot közölni kellett.383 Egyébként a tiszti ügyészség tagjai között az ügyeket egyenlő mértékben kellett megosztani (SZMSZ 123-126. §§). A tiszti főügyész tagja volt a törvényhatóság legfontosabb testületéinek: a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak és a kisgyűlésnek, a jogügyi bizottságnak, illetve létezése idején a tanácsnak. Általában tagsággal bírt azon szakbizottságokban is, amelyek a város jogaira és kötelezettségeire vagy a vagyoni körülményeire vonatkozó ügyeket tárgyalták. Különösen ki kellett kérni a véleményét a város tulajdonában álló birtok- és tulajdonjogok fenntartása, megszüntetése vagy gyakorlásuk bérbeadása esetén, illetve a város minden magányügyletében, továbbá vélemé382 A pénzügyi közigazgatás szervezetének változásáról szóló 1889. évi 28. te. 2-14. §§, a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. te. 1-8. §§, a közadók kezeléséről szóló 1923. évi VII. te. 1-12. §§, lásd még: az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi IV. tc.-et; A m. kir. pénzügyminiszter 1925. évi 600. P. M. számú rendelete a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállításáról. MRT 1925. Bp., 1926. 1573-1658. p., A közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések Hivatalos Összeállítása (1927. évi 600. P. M. szám) és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás (1927. évi 60.000/VIIa. szám). MRT 1927. Bp., 1927. 2530-2989. p. 383 Zámbó 2005, 88-89. p. 89
