Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
Az 1929. évi számítások szerint körülbelül háromszáz választóra jutott egy bizottsági tag a következőképpen: választásra volt jogosult az első kerületben 1335, a másodikban 1135, a harmadikban 1437, a negyedikben 1528, az ötödikben 1621, a hatodikban 1461, a hetedikben 1276 és a nyolcadikban 1222 polgár. A külterületi kerületek közül pedig a kilencedikben 1782, a tizedikben 1538, a tizenegyedikben 1585, végül a tizenkettedikben 1970 szavazót tartottak nyilván.237 E kerületi beosztáson érdemben később sem változtattak, csupán az 1938. évi XIX. te. nyomán alakították át a szabályozást kismértékben, mivel a választójogi törvény egyetlen országgyűlési választókerületté nyilvánította a várost a korábbi kettő helyett, ám abban továbbra is 17 szavazókor működött összesen, így lényegében a szabályrendeletben csak a vonatkozó részek átszámozásra volt szükség.238 Mivel a tagválasztásokat rotációs formában három- helyett ötévente tartották 1929 után, a választásra jogosultak névjegyzékét is ötévente kellett összeállítania az igazoló választmánynak az adott év május 31. napjáig. Ennek alapjául továbbra is az országgyűlési képviselő-választásokhoz készített névjegyzékek szolgáltak, amelyeket az 1925. évi XXVI. te. ötödik fejezetének (27-50. §§), majd az 1938. évi XIX. te. negyedik fejezetének (30-54. §§) rendelkezései szerint vezettek. Az igazoló választmány a lajstromot június első felében közszemlére helyezte, hogy a jogosulatlan felvétel vagy a kihagyás ellen felszólamlást tehessenek az érintettek (TI929 11. §). A törvényhatósági bizottság tagja az 1929. évi törvényhatósági törvény korszakában csak oly férfi lehetett, aki betöltötte a 30. életévét, fizetett állami egyenes adót vagy községi adót, legalább hat éve a város területén lakott, s tudott írni és olvasni. Azonban immár megválaszthatok voltak olyan nők is, akik legalább középiskolai végzettséggel bírtak. Az előbbi feltételek megléte esetében sem lehetett a bizottság tagja, akivel szemben kizáró okok álltak fenn. Ezeknek a meghatározása végett több szabályrendeletet alkotott a vásárhelyi törvényhatósági bizottság; az elsőt 1930-ban, amelyet módosított 1931-ben, 1934-ben és 1939-ben.239 Ezek szerint nem válhatott bizottsági taggá a fentieken túl az sem, aki a várossal éves szerződéses viszonyban állt, aki a város és mások közötti ügyletek közvetítője, illetve a város javainak, jövedékeinek haszonbérlője vagy bérlője volt, ha a bérösszeg a 2000 pengőt meghaladta, továbbá akinek a város szerződés alapján a szállítója vagy bérbevevője volt (kivéve a lakás, üzlet, üzem vagy mezőgazdasági termelési célt szolgáló helyiségek és területek, valamint a vadászati jog bérlőit). Szintén nem lehetett tag, aki a várossal az előbbiekben felsorolt viszonyban álló cég tulajdonosa, alkalmazottja vagy ilyen részvénytársaság, szövetkezet igazgatósági, felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője, jogtanácsosa, más alkalmazottja, netalán felszámolója, végül olyan részvényese vagy tagja volt, aki az összes részvénynek (üzletrésznek) legalább a tizeXXX. te. 12. §-a értelmében alkotott szabályrendelete.), vő. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1929. július 23. (164. szám) 1. p., Tanács I. 13899/1929. t. ü. számú irat (előadási ív a választókerületek beosztásának indokairól) 2. p. 237 Tanács I. 13899/1929. t. ü. számú irat (előadási ív a választókerületek beosztásának indokairól) 3. P238 Jkv. 1939: 98., 1940: 234. 239 Jkv. 1930: 133., 1931: 238., 1934: 18., 1939: 164. 59
