Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
inkorporálták volna a meglévő működési szabályzatukba. Ekként 1929 után több városban, köztük Hódmezővásárhelyt sem létezett egységes szerkezetű szervezési szabályrendelet; a hagyományosan abba tartozó normákat formailag különálló jogszabályok — s olykor azok egyre nehezebben követhető módosításai — tartalmazták. A vizsgált korszakban Vásárhelyen új „működési szabályzat” tehát nem jött létre, noha a kidolgozásának igénye és szándéka tulajdonképpen mindvégig fennállt. A korra jellemző módon — az egész állami életet átható közjogi provizórium egyik megnyilvánulásaként — a vonatkozó rendelet elkészítése ugyanis 1920-tól folytonosan napirenden szerepelt a főispáni, a polgármesteri és a főjegyzői hivatalban, ennek ellenére mindez csak félmegoldásokra vezetett. E történet még az első világháború előtt kezdődött. Az 1913. április 30-án törvényhatósági bizottságilag elfogadott, és az akkori polgármester, Juhász Mihály, valamint a főjegyző, Kmetykó József által aláírt szervezési rendeletet205 a belügyminiszter számos módosítással ugyan jóváhagyta még 1914-ben, azonban a háborús viszonyok között a közgyűlés egészen 1918 januárjáig nem talált módot arra, hogy a miniszteri módosító rendelkezéseket átvezesse a felterjesztett szövegezésen. Végül az 1918. január 19-i közgyűlésen vették tárgyalás alá az ügyet, s véglegesítették az említett szabályrendeletet.206 Azonban még meg sem száradhatott a tinta, a belügyminiszter 43536/1918. számú felhívásában máris kötelezte a várost a rendelet átdolgozására, amelyet utóbb az 1919-ben és 1920-ban országosan végbement közjogi változások is indokoltak. Ezért hivatkozván arra, hogy némely részei az annak „meghozatala óta bekövetkezett változások s különösen a Kormánynak a rendőrség államosítása tárgyában kibocsájtott 5047/1919. M. E. sz. rendelete következtében idejüket múlták”, a városi tanács 1920. december 8-án tartott ülésén utasította Medveczky Imre főjegyzőt, hogy „a szabályrendeletet a Belügyminister rendelkezéséhez s általában a mutatkozó szükséghez képest dolgozza át, annak utána pedig munkálatát hozzánk további megfelelő eljárás végett mutassa be”.207 A szervezési szabályrendelet-átdolgozás kálváriája e ponton vette kezdetét, mivel a későbbiekben a mindenkori főjegyzők vonakodtak az utasításnak eleget tenni. Ennek igen szemléletes emlékei a polgármesterek és olykor a főispánok átiratai, amelyekben hol sürgették, hol rosszallóan mondhatni fenyítették a hivatalban lévő főjegyzőt, aki legtöbbször még csak nem is válaszolt a megkeresésre. Összességében e megkeresések száma az ötvenet is meghaladta a vizsgált két és fél évtized folyamán. Találtunk erre vonatkozó adatot már 1922-ből,208 majd 1925-től 1937-ig kezdődően valóságos nyilvántartást vezettettek a polgármesterek, amelyre a főjegyzőtől kért felvilágosítás ügyében keletkezett iratok számát jegyezték fel — összesen harminc esetben.209 Ezen kívül 205 Hódmező-Vásárhely törvényhatósági joggal felruházott város szervezési szabályrendelete. Hódmezővásárhely, 1913. 164 p., Iratok II. 80. tétel, Jkv. 1913: 223-224. Utal rá Kruzslicz 1993, 396. p. 206 Jkv. 1918:19. és a 40799/1914. számú belügyminiszteri rendelet (passim). 207 Tanács II. 16559/1920. t. ü. sz. irat. Kelt 1920. december 8-án. 208 Tanács 11.19582/1922. t. ü. számú irat. 209 Tanács II. 18631/1925. t. ü. számú irat. Csak e helyen az alábbi számú tanácsi iratokra történik utalás: 18631/1925., 1933/1926., 20777/1926., 3347/1927., 72221/1927., 1375/1928., 14983/1928., 27337/1928., 15991/1929., 5493/1930., 20007/1930., 917/1931., 2965/1931., 16110/1931., 21307/1932., 52
