Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
III. FEJEZET A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 1. § A SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYOKRÓL ÁLTALÁBAN Az önkormányzati közigazgatás szervezetét a törvényhatósági törvények mellett a helyben alkotott (szervezési) szabályrendeletekből ismerhetjük meg. Ezen jogszabályok elkészítésére az 1886. évi XXI. te. 77. §-a adott generális felhatalmazást, midőn ekként rendelkezett: „a törvényhatósági joggal bíró városok azon szervezetet, mely által saját belügyeiket ellátni s a városi önkormányzatot gyakorolni kívánják, s ebből folyólag a tanácsnak s az egyes tisztviselőknek, közöttük a rendőrkapitánynak, az önkormányzatra vonatkozó hatáskörét, szakbizottságok szervezetét, a tisztikar, a segéd-, kezelő-, rendőr- és szolga-személyzet létszámát és fizetését, úgyszintén az egyes tisztviselők által az önkormányzat körében hozott határozatokra nézve a fellebbezés módját, a helyi viszonyokhoz képest és jelen törvény korlátái között a belügyminiszter által helybenhagyandó szabályrendelettel maguk állapítják meg.” Az 1929. XXX. te. viszont a törvényhatóságok belszervezete intézményeinek s azok joghelyzetének meghatározásához nem követelte meg kifejezetten egy egységes szervezési szabályrendelet létrehozását, hanem nyitva hagyta e kérdést azáltal, hogy az egyes törvényhatósági jogú városokra és a vármegyékre nézve nem helyezte hatályon kívül a második törvényhatósági törvény említett szakaszát — tehát elvben azok továbbra is jogosultak, mi több: kötelesek voltak a működési szabályaik normatív rögzítésére —, hanem esetről esetre meghatározta azon tárgyköröket, amelyekben az adott törvényhatóságnak — a saját szervezetére vonatkozóan — mindenképpen szabályrendeletet kellett alkotnia. E körbe tartozott különösen a közgyűlés tanácskozási rendjének (32. §), a törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró okoknak [8. § (2) bek.], a választókerületek határainak és az egyes kerületekre eső bizottsági tagok (póttagok) számának (12. §) meghatározása, továbbá a közgyűlésbeli elnöklés módjának eldöntése arra az esetre, ha ebben mind a főispán, mind a polgármester akadályoztatva volt (24. §), valamint a közgyűlés szakbizottságai szerkezetének (27. §) és a kisgyűlés képviselő tagjai számának (34. §) megállapítása.204 A korábban alkotott szervezési szabályrendeleteket ezáltal nem volt szükséges egy minden tekintetben újjal felváltani, hanem csak kiegészíteni, illetve az új törvényi és miniszteri rendelkezéseknek megfelelően hatályosítani. így a közigazgatás rendezéséről szóló törvény előírásainak akként is eleget tehettek az érintettek, hogy a fentebb nevezett közjogi kérdésekben önálló rendeletet fogadtak el anélkül, hogy azt 204 Vö. A m. kir. belügyminiszter 1929. évi 3000. ein. számú rendelete a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. te. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról (e fejezetben a továbbiakban: Vh. rendelet) I. pont (3) bekezdés. MRT 1929. Bp., 1930. I. 160-161. p. 51
