Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL

bizottságot is felállítottak a polgármester elnökletével.173 így 1930 decemberében 1922 család részesült természetbeni juttatások formájában szociális segélyben.174

Létrehozták továbbá 1931 őszén a népjóléti hivatalt, és ínségadót szedtek a lakosságtól. Az ínségjárulékot a jövedelemadó, a társulati adó és az általános kereseti adó fizetésére kötelezettek terhére vetették ki, melynek mértéke a jövedelemadó 20%-a, a társulati adó 20%-a, illetve a kereseti adó 1%-a volt. Az 1932. évi járulékot három egyenlő részletben kellett befizetni 1933. február 15-ig,175 ugyanakkor már 1932-ben felhasználták az ínségakció céljait szolgáló alap korábbi tartalékait, igyekezve azokat szerényen, de igazságosan elosztani a rászorulók között. A Simon József (halála után 1937-től Osváth Gábor) vezette hivatal feladata volt a munkanélküliek és a segélyezésre szorulók felkutatása, nyilvántartása, lehetőség szerinti foglalkoztatása és a részükre történő munkaközvetítés. Ahogyan közgyűlési felszólalásában Csáky Lajos előadta: “kívánatos most, hogy a krisztusi szeretet, amelyet 2000 év előtt hirdetett az Istenember, életre keljen és cselekedetté váljék”. 1931 decemberében már 2266 segélyre jelentkezett családfőt regisztráltak 4753 családtaggal.176 Ez a szám pedig nőttön nőtt: 1932 februárjában összesen 8911, egy évvel később 10.714 lélekről kellett gondoskodni, amely tevékenység az évi közkiadások több mint 11%-át emésztette fel.177 Az ínségakciót a „kétségbeejtően súlyos” anyagi helyzet ellenére a későbbiekben is folytatták; ennek keretében munkáskatasztereket készítettek, a város gyorssegélyt igényelt az általános forgalmi adó terhére a Pénzügyminisztériumtól, 152%-os pótadót vetettek ki, a népjóléti hivatal gyermekebédeltetési programot szervezett (1933 decemberében 18 helyen 910 szegény sorú gyermek kapott meleg ételt), amelyet Dittrich Lajos bank- igazgató vezetett, a koldulás megszüntetésében pedig az egyházak és a jótékony célú egyletek segédkeztek (1933 novemberében 83 engedéllyel bíró és további 40 koldus kéregetett a városban).178

A munkával ellátott ínségesek (kezdetben 300-350, majd 550 személy) főként a kül- és belterületi utak domborításával, az utcák és a csatornák tisztításával, a csemetekert gondozásával, valamint fák és cserjék ültetésével s a belterületi téglaburkolatok javításával foglakoztak.179 1934-ben és 1936-ban az ínségesek részére munkáslakások építését határozták el.180 A koldulás miniszteri eltiltása után 1936. december 1-jétől az érintettekről és az egyéb segélyesekről az ún. Magyar Norma rendszer keretében — amely az egyházak, az összes felekezetek, a hatóságok és a társadalom állami irányítá173 Jelentés, 4606/1930. ein. sz.

174 Jelentés, 1113/1931. ein. sz.

175 A m. kir. belügyminiszter 1932. évi 185.400. számú rendelete az 1932/33. évi ínségenyhítő tevékenység költségeinek fedezésére szolgáló ínségjárulékokról. MRT 1932. Bp., 1932. 1078-1081. p.

176 Jkv. 1932 : 8., 129., 167., Jelentés., 4177/1931. ein. sz., Makó Imre: Hódmezővásárhely elöljárói. 15. Csáky Lajos. In: Vásárhely. 2004. április 24. 4. p.

177 Jelentés, 1014/1932. ein. sz., 1737/1932. ein. sz., 2976/1932. ein. sz. 3620/1932. ein. sz., 980/1933. ein. sz., 1894/1933. ein. sz.

178 Jelentés, 1894/1933. ein. sz., 2805/1933. ein. sz., 3604/1933. ein. sz.

179 Jelentés, 919/1934. ein. sz., 1152/1935. ein. sz., 1878/1935. ein. sz., 1250/1935. ein. sz., 4406/1937. ein. sz., 1065/1938. ein. sz.

180 Jkv. 1936: 280., 1937: 301., Jelentés, 2901/1934. ein. sz.

45