Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL
Béla, Lázár Dezső, Lázár Lajos, dr. Lénárt János, Losonczy Endre, Posztos Sándor és Zéhény Lajos. Azt, hogy mely tagok lépjenek ki egy év elteltével a bizottságból, sorshúzással tervezték eldönteni 1930 végén.168 Mindezt követően a tisztújító közgyűlést 1929. december 16-án tartották Vásárhelyen, amely jelentősebb részben a korábbi városvezetőség újbóli megbízását hozta eredményül.169 Ekkor az ismét megválasztott Soós István polgármester beszédében a város gazdasági és szociális problémáinak megoldása végett takarékosságot hirdetett, ugyanakkor hangsúlyozta: az egészségügyi ellátások színvonalán és a városi higiénián e körülmények között is emelni volt szükséges. Örömtelinek tekintette, hogy a nehézségek ellenére sem történtek a városban oly atrocitások, melyek az ország több nagyvárosát érintették. „Ebben a városban a lehetőség szerint egység, a megértés szelleme legyen uralkodó, s ebből folyólag kötelességemnek tartom megtenni azt a kijelentést, hogy én addig, amíg Isten kegyelméből itt ülök, ebben a polgármesteri székben, nem fogok különbséget tenni e város polgárai között, és én felekezeti, faji és pártállásbeli különbség nélkül mindenkit a város egyenlő jogú és rangú polgárának kívánok tartani [...]” — fogalmazta meg a polgármester demokratikusan szép hitvallását. Hódmezővásárhelyt a saját polgárainak szorgalma és munkája tette azzá, amivé lett: Soós István ezt az erőt kívánta ismét segítségül hívni a tisztségviselők és a maga nevében — próbálván egyesíteni mindazt, ami novemberben kettészakadt.170 Minden esetre ez csak részben sikerült: az újonnan bekerült szociáldemokraták például később, több ízben is megtagadták a közreműködést a közgyűlésben és a bizottságokban.171 3. § A VÁROS KÖZIGAZGATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE A TÖRVÉNYHATÓSÁGI RENDSZER HARMADIK KORSZAKÁBAN Alig lépett életbe az új törvényhatósági törvény és intézményrendszer, máris újabb nehézséggel kellett megküzdenie nemcsak az országnak, hanem Hódmezővásárhelynek is: az 1930-tól mind aggasztóbbá váló gazdasági válság172 leginkább a kis jövedelműeket és az egyre növekvő számú munkanélkülieket sújtotta. Ennek orvoslására — bár szűkre szabott pénzügyi lehetőségek között — valójában nem túlzottan produktív ínségmunkákat és ínségsegélyezést szervezett Soós István polgármester, akit az utókor talán e nemes cselekedete alapján ítél meg leginkább. 1930. november 7-én kezdte meg működését Simon József tanácsnok vezetésével egy külön kirendeltség, amely az ínségjárulékokat osztotta szét. E mellett egy 60 tagú törvényhatósági segítő 168 Jkv. 1929: 476. 169 A fontosabb, „oszlopos” tisztségviselők nevének jegyzékét lásd a tanulmányt követő archontológiá- ban! 170 Jkv. 1929: 494. 171 Jkv. 1931: 192.. 155. 172 Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története. Maecenas Könyvkiadó, 1994. 420-430. p., John Maynard Keynes: The Economic Consequences of Peace. London, 1919., magyarul: John Maynard Keynes: A békeszerződés gazdasági következményei. Bp., 1991.; ifj. Boér Elek: A konjunktúra elmélete. Bp., 1927., ifj. Boér Elek: Roosevelt kísérlete. Szeged, 1934., Berend T. Iván-RÁNKI György: A magyar gazdaság száz éve. Bp., 1972. 129-144. p. 44
