Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL
ben többek között kiemelte: „igyekezzünk önmagunkból az egyének, az egyénnel szemben való érzéseket, a szubjektív érzéseket, a politikai vonatkozásokat és mindazokat az érzéseket kiküszöbölni, amelyek széthúzásra vezetnek. Akkor, amikor tanácskozásra gyűlünk össze e teremben, tegyük félre mindazokat, amelyek csak gátakadályai lehetnének a becsületes, összetett haladást kívánó munkának [...] Tegyük félre az ellentéteket a város érdekei intézése körül és keressük meg azokat a pontokat, amelyek egymáshoz közelebb hozhatnak bennünket. Keressük meg a város és a Haza szeretetének azt a közös álláspontját, amelyen mindnyájan, akik ebben a teremben vagyunk, egyek vagyunk.” Rámutatott arra is, hogy „kellő tapintattal, szigorú elbírálással, tiszta közérdeket szolgálni kívánó nemes érzékkel és bölcs belátással meg kell találni a jelzett arany középutat, amelyen a város ügyeit megfontoltan előbbre vihetjük”.157 Az elhangzott beszéd után Ernyei István mondott köszönetét a szónoknak, s a közgyűlés valamennyi pártja (Kossuth Párt, Egységes Párt, Haladó Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) nevében kijelentette, hogy lelkűk mélyéig átérzik azokat a súlyos kötelezettségeket, amellyel a városnak és a hazának tartoznak. Ezért elhatározták, hogy a jövőben a közgyűlési döntések meghozatalában pártszempontok ne érvényesüljenek. Kun Béla158 is egyetértett abban, hogy „a válaszfal, amely a pártok között itt van, csak formalitás; keresni kell a lélekben az összhangot, a megértést, a megbecsülést [...] tudjunk alkotni a közjóért, akkor ne legyen más közöttünk, mint a magyar érzés, a magyar anyaföld szeretetében testvérek vagyunk, s azok akarunk lenni mindhalálig.” Hollósy Antal az újonnan alakult Haladó Párt színeiben kijelentette, miszerint ők az 1922-ben létrejött Városi Pártnak „az egyenes folytatása akarnak lenni”, így az országos politika kizárásával egyedül a város érdekeinek kívánták szentelni munkájukat. A szociáldemokraták szónoka, Takács Ferenc is örömének adott hangot, mivel a pártjában tömörülő „munkások, földmívesek és kispolgárok képviselői most először jelennek meg a város törvényhatóságában”. Szintén ígéretet tett, hogy — egyedül a közérdeket szem előtt tartva — ügyelni fognak a közigazgatási szervezet törvénynek megfelelő működésére és arra, hogy a törvényhatóság „megértő kiszolgálója legyen minden egyes polgárnak”.159 Ezt követően a kötelezően megalakítandó szervek létrehozása végett megválasztották a kijelölő bizottságot, amely Genersich Antal orvost, egyetemi magántanárt, Lázár Dezső okleveles gazdát és Temesváry Imre miniszteri tanácsost jelölte örökös tagságra. Benke Imre szociáldemokrata képviselő vezetésével a közgyűlésnek több mint tíz tagja írásban titkos szavazást kért; a voksok összeszámlálása után Genersichre 95-en igennel, 55-en nemmel, Lázárra 99-en igennel, 49-en nemmel, végül Temesvá- ryra 139-en igennel, 9-en pedig nemmel szavaztak.160 A másik négy örökös tagot (Lá157 Jkv. 1929: sz. n. (november 20.) 3-6. p. 158 A hódmezővásárhelyi Kun Béla — miként már utaltunk rá — nem azonos a tanácsköztársaság népbiztosával. Lásd Ruszoly József: A másik Kun Béla. [1984] in: Uő.: Költőnk és joga. írások Ady Endre életéhez és korához. Acta Jur. et Pol. Szeged. Szeged, 1998. 12-13. p. 159 Jkv. 1929: sz. n. (november 20.) 7-8. p., Vásárhelyi Reggeli Újság, 1929. november 21. (264. szám) 1-2. p. 160 Jkv. 1929: 471. 42
