Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
I. FEJEZET: A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGO 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT
sítési rendszerre — benne a gyakorlati közigazgatási vizsgára87 — vonatkozó lényeges újításokra (39. §).88 Ezt az új törvényt a kortárs szakirodalom nagy elismeréssel fogadta. Ereky István a jogorvoslati reformjait tekintette olyannak, melyek a modern idők egyik leglényegesebb közigazgatási változtatásai voltak Magyarországon. Némethy Károly is azon véleményét hangoztatta, miszerint végre eljutott az ország a kívánatos, indokolt és gyors közigazgatáshoz: az egyfokú fellebbvitelnek a meghonosításához. Mindketten egyetértettek abban, hogy a közigazgatási eljárás hosszú ideje várt decentralizációját sikerült megvalósítani a Keresztes-Fischer Ferenc által előkészített és elfogadtatott törvénynyel.89 Azonban a derűre hamarosan ború következett: a törvény hatályba léptetéséről a belügyminiszternek kellett volna gondoskodnia, ám mindez csak a 31., 33., 34. és a 35. §-ainak vonatkozásában történet meg 1933. november 1-jétől,90 továbbá a közigazgatási szakvizsga részletszabályaira vonatkozó újabb rendeletek készültek el 1934 folyamán.91 Az egyéb jogszabályi helyek életbe léptetéséhez a közigazgatási bíráskodás jelentős reformjának elfogadása is szükséges lett volna, azonban a Gömbös Gyula által megkísérelt „vezérállam” (Führerstaat) koncepcióba az állami szervekkel szembeni eljárásjogi és bírósági jogvédelem kiterjesztése nem illett bele. Az 1933. évi XVI. te. jelentősebb része így lehetőség volt csupán, valósággá nem vált. 3. § A VÁROSOK HELYZETE A REFORMOK KORÁBAN A két világháború közötti közigazgatási reformok a városokat is érintették — bár nem egyformán. A legtöbb figyelem az 1873 óta egyébként is önálló státuszú fővárosra irányult, amely törvényhatóságának átszervezésére több jogszabály is keletkezett. Az első már 1920-ban létrejött, midőn a Budapest törvényhatósági bizottságának újjáalakításáról szóló és a virilizmust ott megszüntető törvényt a nemzetgyűlés június 5-én 87 Mártonffy Károly: A közszolgálat utánpótlása és a gyakorlati közigazgatási vizsgáról szóló törvény magyarázata. Bp., 1935. vö. A m. kir. minisztérium 1931. évi 9100. M. E. számú rendelete a gyakorlati közigazgatási vizsgáról. MRT 1931. Bp., 1932. 1678-1710. p. 88 CSIZMADIA Ándor: Tisztviselő továbbképzés a városoknál. Városok Lapja, 1936. szeptember 15. (16. szám) 552-555. p. Csizmadia Andor: A közigazgatási képesítés és képzés Magyarországon (1920- 1971). Állam és Igazgatás, 1971. augusztus. (8. szám) 708-720. p., különösen 708-714. p., Egyed István: A közigazgatási tisztviselők képzése és képesítése. Bp., 1936., MÁTHÉ Gábor: Az önállósult közigazgatási szakemberképzés. In: A magyar jogászképzés múltja, jelene és jövője. Szerk. Takács Péter. Bp., 2003. 103-110. p„ Hencz 1981, 144-255. p. 89 Csizmadia 1976, 431-433. p. 90 A m. kir. minisztérium 1933. évi 14.120. M. E. számú rendelete a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. te. módosításáról és kiegészítéséről alkotott 1933: XVI. te. egyes rendelkezéseinek életbeléptetéséről és végrehajtásáról. MRT 1933. Bp., 1933. III. 2649-2652. p. 91 A m. kir. minisztérium 1934. évi 2300. M. E. számú rendelete a gyakorlati közigazgatási vizsga szabályozásáról. MRT 1934. Bp.. 1934. 87-101. p., A m. kir. minisztérium 1934. évi 2310. M. E. számú rendelete a gyakorlati közigazgatási vizsgát megelőző közigazgatási gyakorlat szabályozásáról. MRT 1934. Bp., 1934. 101-103. p., A m. kir. minisztérium 1934. évi 421. számú körrendeleté egyes városi fogalmazási karbeli tisztviselőknek a gyakorlati közigazgatási vizsga alóli mentességéről. MRT 1934. Bp., 1934. 404. p. 27
