Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

I. FEJEZET: A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGO 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT

törvényhatósági közgyűlés egész összetétele és struktúrája felett is”. A főispáni tisztséget egyébként találóan Damoklész éles kardjának titulálta, amely a maga hatalmával állandóan a törvényhatósági testületek felett lebegett.58 Jogosan tette fel a kérdést: hol is van az autonómia akkor, amikor a kiterjedt főispáni jogkör mellett a széksértés intézménye, a törvényhatósági bizottságok kormányzat általi feloszlatásának joga és a bizottsági tagságtól való megfosztás lehetősége is ott nyugodott a javaslatban. A kormányzattal szembehelyezkedő törvényhatósági bizottság feloszlatásának joga egyben a nemzeti ellenállás történelmi formáinak megtöréséül is szolgált a képviselő szerint.

A bírált intézményi megoldások antitéziseként az ellenzék céljait ekként jelölte meg: „a törvényhatóságok életének és autonómiáinak gyökérszálait, mint ahogyan a múltban volt, azonképpen a jövőben is a nemzeti élet talajában akarjuk tudni. [...] Ha nem külső festék volt a vármegyében a középosztálynak, a középbirtokosságnak, az intelligenciának befolyása, hanem a megye érzelem- és gondolatvilágával is közös, mégpedig vezető tényező, akkor álljanak most össze ezek a magyar urak a néppel, a kisgazda és földmíves osztállyal, és ne engedjék, hogy az autonómia alkotmányos hatalma a jövőben csak árnyékhatalommá változzék municípiumainkban, mert ez a törvényjavaslat másra nem tendál, nem céloz és nem akar mást, mint ezt”. Mindezek alapján még általánosságban sem fogadta el a javaslatot.59

Kun Béla az előzőekben kifejtet nézeteit képviselte a részletes vitában is: ekként az előbbiek szellemében szólt hozzá a törvényjavaslatnak az örökös tagságról szóló 5. §-ához,60 az újfajta virilizmusról rendelkező 9. és 10. §-aihoz,61 valamint az összes szavazók közüli választás szabályait tartalmazó 16. §-hoz.62 Felszólalásairól természetesen az általa szerkesztett vásárhelyi napilap is részletesen tudósított.63

A felsőházban a képviselőház által elfogadott szöveg64 képezte a vita alapját, amelyet a közigazgatási, valamint a közjogi és törvénykezési bizottságok vizsgáltak meg előzetesen, majd terjesztettek elő együttes jelentést a véleményükről. Az 1929. május 27-én kelt jelentésben a felsőházi bizottságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a javaslat alapvető elveit — ha nem is voltak mindenben mentesek a kritikától — elfogadták, s a szövegen is inkább csak stiláris, valamint jogi szempontból pontosító módosításokat eszközöltek.65 Az elhangzott felszólalások leginkább a vallásfelekezetek képviseletének módját, a tisztségviselők választásának titkosságát, a kormány általi feloszlatási jogosultságot, a fegyelmi bíróság összetételét, valamint a közigazgatási bizottság hatáskörében tervezett módosításokat érintették.66

58 KHN27-31. XVIII. 354. p.

59 KHN27-31. XVIII. 355-356. p.

60 KHN27-31. XIX. 131-133. p

61 KHN27-31. XIX. 223-225. p„ 231-235. p.

62 KHN27-31. XIX. 254-256. p.

63 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1929. március 19. (64. szám) 1. p., április 7. (78. szám) 9-12. p., április 21. (90. szám) 1-3. p., április 28. (96. szám) 5. p.

64 FHI27-31. IX. (286. szám) 400-450. p., indokolás: 451-543. p.

65 FHI27-31. IX. (299. szám) 97-114., 115-166. p.

66 FHI27-31. IX. (299. szám) 94-95. p.

22