Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

lyiségbe, fürdőbe, vásárra és piacra azonban semmilyen módon sem lehetett kutyával belépni. Az ebtartás szabályainak megszegése miatt hatóságilag elvont állatokat az állategészségügyi rendőri hatóság engedélyével, napi húsz filléres tartásdíj megfizetése ellenében, három napon belül válthatták ki a gazdáik. A gyepmester negyedévente legalább egyszer köteles volt a várost bejárni, s a kóborló állatokat befogni. A város külső határaiban felügyelet nélkül kóborló kutyák elpusztításáért az arra kötelezett mezőőrök, erdőőrök és pénzügyőrök egyedenként egy forint jutalomban részesültek.546 A kutyákat azonban kínozni, zaklatni vagy uszítani tilos volt. A ki nem váltott ebeket egyébként az állategészségügyi hatóságnak kellett értékesíttetnie vagy elpusztíttatnia. Az értékesítésből befolyt összeg — a kutya átmeneti elhelyezéséért fizetendő díj és az esedékes adó kivonása után — a tulajdonost illette, ha azonban e személy ismeretlen volt, a pénzt felerészben helybeli szegényügyi célokra, másik felében pedig az állami bevételek növelésére kellett fordítani.547

546 Uo. 30-31. p., vö. Jkv. 1906: 118., 1931: 252. (A fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési iparokról szóló szabályrendelet és annak módosítása.)

547 A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1932. évi 100.000. számú rendelete az állategészségügyről szóló 1928: XIX. törvénycikk végrehajtásáról. MRT 1933. Bp., 1933., különösen 120., 121. §§: 173-174. P130