Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
gyón- vagy személybiztonság céljából tartott kutyák minősültek. Ekként a város belterületén telkenként csak egy, a tanyákon és a külterületeken pedig ingatlanonként legfeljebb három jószág volt ilyennek minősíthető. A nyájaknál ötven haszonállatig egy, azon felüli állomány esetében maximum két kutyát tekinthettek pásztorebnek. Az e feletti ebeket az egyéb célra tartottak kategóriájába számították bele.519 A csendőrség és a rendőrség, valamint a mező- és erdőőrök rendszeresített kutyái, személy- és vagyonbiztonsági célokat szolgálván, adózási szempontból házőrző ebeknek minősültek. A mezőőrök és az erdőőrök azonban hivatásuk gyakorlására sem farkasebet, sem ilyenek keresztezéséből származó ebet nem használhattak. Vadászat céljából tartott kutyának csak fajtatiszta állat minősülhetett, amelyet vadászjeggyel és fegyverviselési engedéllyel ellátott személyek birtokolhattak. Eredetileg a „kiváltságolt” kategóriába az úgynevezett patkányirtó ebeket is felvették volna, de ettől a minisztérium közbeavatkozása miatt eltekintettek.520 Az adót az eb birtokosa tartozott viselni, tekintet nélkül a tulajdoni viszonyokra. Ekként az adófizetési kötelezettséget a tényleges birtokállapothoz kötötték, függetlenül a mögöttes tulajdonjog meglétére avagy hiányára. Az adóév (január 1.-december 31.) első felében szerzett vagy elválasztott kutyák után az évi adó teljes összegét, a második felében szerzett vagy elválasztottak után pedig az évi adóösszeg felét kellett megfizetni. Az eb birtokosának változása esetén az új kutyatartó ismételten köteles volt az adót befizetni. Ugyanakkor a más településen igazoltan megadóztatott eb azonos birtokos esetén már adómentesen volt tartható Vásárhelyen. Ha a kutya évközben elveszett vagy elhullott, az adózást e tény nem befolyásolta.521 Az adókötelezettség megállapítása érdekében minden évben adóalanyonként és adótárgyanként (kutyánként) a városi adóhivatal nyilvántartásba vette a Hódmezővásárhelyen élő ebtartókat és a kutyáikat az erre rendszeresített nyomtatvány útján. Aki az összeírás időszakán kívül szerzett adókötelezettséget keletkeztető ebet, azt nyolc napon belül köteles volt a hatóságnak bejelenteni. Ugyanilyen időintervallumon belül kellett az adókötelezettség tárgyául szolgáló kutya elidegenítését, elhullását vagy elpusztítását is közölni az adóhivatallal. Ha a lajstromba vétel folyamán jogvita keletkezett, a városi számvevőség meghallgatásával a polgármester döntött a nyilvántartás módosításáról vagy hatályában való fenntartásáról, majd érvényesítési záradékkal ellátva megküldte azt az adóhivatalnak, valamint az állategészségügyi rendőri hatóságnak. Az utóbbinak képezte kötelességét a be nem jelentett (elhallgatott) ebek miatti további intézkedések kezdeményezése is. Az év eleji (rendes) kivetetés tényéről a városi adóhivatal hirdetményi úton értesítette az adóalanyokat, ha évközben jelentett be valaki kutyát, őt egyedileg tájékoztatták az adókivetésről. Az ekként közhírré tett adólajstrom ellen fellebbezés volt benyújtható a közigazgatási bizottsághoz, mely döntése ellen a közigazgatási bírósághoz lehettet fordulni, azonban a panasz halasztó hatállyal nem bírt. Az adót egy összegben kellett befizetni; a nyugtán az irányadó ebtartási szabályokat is fel kellett tüntetni.522 519 Uo. 22-23. p. 520 Jkv. 1937: 34. 23-24. p., 1939: 240. 59-60. p. 521 Jkv. 1937: 34. 25. p. 522 Jkv. 1937: 34. 26-29. p., 1939: 240. 60-61. p. 124
