Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
nem távozott, a rendőrség vagy a csendőrség segítségét lehetett igénybe venni. A hatóság és a rendészeti szervek határozatai és fellépései ellen panaszokat és kifogásokat terjeszthettek elő az érintettek a polgármester — mint vásárrendészeti szerv — hivatalában. Ugyanakkor azon személyek, akik a szabályrendeletben foglalt tilalmakat szándékosan megszegték, akik a piaci vagy vásári rend, illetve egészségügyi rendelkezések ellen vétettek, továbbá akik a vásár- és piactéren működő hivatalos közegek jogszerű rendelkezéseinek ellenszegültek, kihágást követtek el, és 600 pengőig terjedhető pénzbírsággal voltak büntethetők.490 E tényállások megvalósulása esetén első fokon a rendőri büntetőbíráskodással megbízott tisztviselő, másodfokon a polgármester, harmadfokon pedig a Belügyminisztériumban szervezett Kihágási Tanács járt el.491 A piactartás kérdéseiben egyébként szakminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kellett tekinteni [T1929 59. § (1) bek.]. Minden kereskedő és iparos jogosult volt bevásárlókat alkalmazni, akik a meghatalmazás birtokában a javára jártak el. Az állandó megbízást az elsőfokú közigazgatási hatóságnál nyilvántartásba kellett vetetni. A piac- és vásártereken tevékenykedő közvetítők (alkuszok) szintén kötelesek voltak magukat nyilvántartatni, evégből a vásári hatóság kirendelt közegénél jelentkeztek. Az alkuszok szolgáltatásukat nem ajánlhatták fel tolakodó módon, ezen kívül a folyamatban lévő ügyekbe megbízás nélkül nem avatkozhattak bele. Azt a közvetítőt, aki e tilalmakat figyelmeztetés ellenére megszegte, a hatóság akár ki is tilthatta, valamint a fent említett szabálysértési eljárás alá is vonhatta. Egyebekben a közvetítő és a megbízó közti jogviszonyt a kettejük között létrejött megállapodás (alkuszi szerződés) szabályozta.492 A piacon és a vásáron kötött ügyletekből eredő magánjogi természetű vitáknak a nyomban, ítélettel vagy egyezséggel való elintézése végett a községi bíró — a Polgári perrendtartásban és az 1930. évi XXXIV. te.-ben meghatározott hatáskörében493 — a panaszos és a panaszolt együttes jelenlétében akár a helyszínen is eljárhatott. Az első világháborút követő évtizedben, valamint 1940. augusztus 1-jétől Hódmezővásárhelyen is helypénzt szedtek a bel- és külterületi vásárok alkalmával mind a kijelölt helyeken, mind a járva-kelve történő árusítás esetében.494 Ezek felett helypénzfizetési kötelezettség terhelt valamennyi közterület-foglalót, ha tevékenységnek célja az árusítás vagy az egyébkénti jövedelemszerzés volt. A város helypénzszedési joga a díjköteles közterület igénybe vételekor nyomban megnyílt, s az említett adó jellegű összeg azonnal esedékessé is vált. Kivétel csupán a hadigondozottaknak járt. A helypénzt az eladó vagy a hely foglaló fizette, a vevő pedig csak akkor, ha az összevásárolt 490 Uo. 13-14. p. 491 Lásd a m. kir. belügyminiszter 1930. évi 286. ein. számú rendeletét a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. te. rendőri büntetőbíráskodásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról. MRT 1930. Bp., 1930. 122-123. p.; Am. kir. belügyminiszternek az érdekelt szakminiszterekkel egyetértve kiadott 1930. évi 287. ein. számú rendelete a belügyminisztériumban felállítandó Kihágási Tanács szervezetéről és működéséről. MRT 1930. Bp., 1930. 124-125. p. 492 Jkv. 1943: 192. 11-13. p. Az alkuszi szerződésről lásd az 1875. évi XXXVII. te. (a kereskedelmi törvény) 534-548. §-ait! 493 A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. te. 755. § és a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. te. 2. §. 494 Jkv. 1940: 17. (Hódmezővásárhely thj. város szabályrendelete a helypénzszedésről és a helypénzdíjakról, 22-38. p.) 117
