Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

mint a csomagoló papírt, szalmát vagy forgácsot a földre szórni és otthagyni nem le­hetett — az árust terhelte az elszállítás kötelezettsége.487 Az élelmiszereket és a marhalevél nélkül értékesíthető elő állatokat (pl. baromfi- kat, halat), továbbá ezek termékeit és a háziipari cikkeket kizárólag a vásár vagy piac részére kijelölt területeken adhattak el és vehettek üzletszerűen a hódmezővásárhelyi­ek, kivéve természetesen a közvetlen felhasználók részére üzletekben való árusítást. Gombát árulni csak az arra jelölt helyen és előzetes orvosi vizsgálat, valamint az ehető voltáról kiállított bizonyítvány birtokában szabadott. Az említett hatósági okirat elké­szítése és a vizsgálat elvégzése díjtalan volt. A polgármesternek jogában állt a vásár­lóközönség érdekeire tekintettel az áruk összességére, akár azok egyes fajaira időbeli vásárlási tilalmat elrendelni, amelyről az érintett minisztériumokat tájékoztatnia kel­lett. Nem volt megengedett a vásárra érkezők útközbeni megállítása, s velük a vásáron vagy piacon kívül ügyletet kötni, miként tiltották azt is, hogy a rendes árusító helye­ken az eladókat botrányt okozó módon a vevők megrohanják, vagy az eladók az árui­kat értékesítés végett lármát okozó módon kínálják. A szerződéskötés folyamatában az alkudozó feleket mások nem zavarhatták, nem lehetett a kialkudott árra felülígéretet tenni, avagy a már eladott árut ismét értékesíteni. Figyelmet kellett fordítani arra is, hogy az élelmiszereket oly személyek ne mérjék, töltsék vagy szállítsák, kik fertőző avagy undort keltő betegségben szenvedtek, valamint akiknek a kezén nyílt seb, illetve a testükön fekély mutatkozott.488 Az árukat egyébként nem volt szabad a puszta földről kínálni; a viszonteladók csak asztalokról, a termelők pedig kocsikról, földre helyezett ládákból vagy kosarak­ból árusíthattak. A higiéniai követelmények megtartása érdekében a vevők a nem cso­magolt termékeket kézzel nem fogdoshatták, a híg halmazállapotú termékeket közvet­lenül meg nem ízlelhették, az ízlelés végett átadott élelmiszert pedig az eladó később a többi közé nem tehette vissza. Húsféléket csak bádoggal bevont, tiszta asztalon tarthat­tak, s azokat fehér vászontakaróval is be kellett fedni. Dinnyét és általában a gyümöl­csöket nem volt szabad felszeletelve árusítani, a cukorneműket, édes süteményeket, a lekvárt, fügét és datolyát pedig csak üvegszekrényben vagy tartályokban, esetleg fehér ruhával betakarva tárolhatták a piacon. A tejet fedővel vagy dugóval bíró edényben, a tejtermékeket pedig szintén tiszta kelmével befedve kínálhatták. A burkolattal el nem látott élelmiszereket a beszennyeződéstől — különösen a portól és a rovaroktól — is védeni kellett, s azokat csak tiszta eszközökkel lehetett kimérni. A kiszolgáltatott élel­miszereket kötelező volt csomagolással ellátni; erre tiszta, másra korábban nem hasz­nált papírt alkalmazhattak az eladók.489 A piacrendészeti hatóság rendelkezéseit és utasításait mindenki köteles volt telje­síteni; aki a piac- és vásártér rendjét veszélyeztető módon járt el, onnan ki kellett uta­sítani, súlyosabb esetben — először maximum két hónapra, ismételten legfeljebb egy évi időtartamra — kitiltani. Ha a jogellenesen eljáró személy önként a vásár helyéről 487 Uo. 5-6. p. 488 Uo. 7-8. p. 489 Uo. 9-10. p. 116

Next

/
Thumbnails
Contents