Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
mint a csomagoló papírt, szalmát vagy forgácsot a földre szórni és otthagyni nem lehetett — az árust terhelte az elszállítás kötelezettsége.487 Az élelmiszereket és a marhalevél nélkül értékesíthető elő állatokat (pl. baromfi- kat, halat), továbbá ezek termékeit és a háziipari cikkeket kizárólag a vásár vagy piac részére kijelölt területeken adhattak el és vehettek üzletszerűen a hódmezővásárhelyiek, kivéve természetesen a közvetlen felhasználók részére üzletekben való árusítást. Gombát árulni csak az arra jelölt helyen és előzetes orvosi vizsgálat, valamint az ehető voltáról kiállított bizonyítvány birtokában szabadott. Az említett hatósági okirat elkészítése és a vizsgálat elvégzése díjtalan volt. A polgármesternek jogában állt a vásárlóközönség érdekeire tekintettel az áruk összességére, akár azok egyes fajaira időbeli vásárlási tilalmat elrendelni, amelyről az érintett minisztériumokat tájékoztatnia kellett. Nem volt megengedett a vásárra érkezők útközbeni megállítása, s velük a vásáron vagy piacon kívül ügyletet kötni, miként tiltották azt is, hogy a rendes árusító helyeken az eladókat botrányt okozó módon a vevők megrohanják, vagy az eladók az áruikat értékesítés végett lármát okozó módon kínálják. A szerződéskötés folyamatában az alkudozó feleket mások nem zavarhatták, nem lehetett a kialkudott árra felülígéretet tenni, avagy a már eladott árut ismét értékesíteni. Figyelmet kellett fordítani arra is, hogy az élelmiszereket oly személyek ne mérjék, töltsék vagy szállítsák, kik fertőző avagy undort keltő betegségben szenvedtek, valamint akiknek a kezén nyílt seb, illetve a testükön fekély mutatkozott.488 Az árukat egyébként nem volt szabad a puszta földről kínálni; a viszonteladók csak asztalokról, a termelők pedig kocsikról, földre helyezett ládákból vagy kosarakból árusíthattak. A higiéniai követelmények megtartása érdekében a vevők a nem csomagolt termékeket kézzel nem fogdoshatták, a híg halmazállapotú termékeket közvetlenül meg nem ízlelhették, az ízlelés végett átadott élelmiszert pedig az eladó később a többi közé nem tehette vissza. Húsféléket csak bádoggal bevont, tiszta asztalon tarthattak, s azokat fehér vászontakaróval is be kellett fedni. Dinnyét és általában a gyümölcsöket nem volt szabad felszeletelve árusítani, a cukorneműket, édes süteményeket, a lekvárt, fügét és datolyát pedig csak üvegszekrényben vagy tartályokban, esetleg fehér ruhával betakarva tárolhatták a piacon. A tejet fedővel vagy dugóval bíró edényben, a tejtermékeket pedig szintén tiszta kelmével befedve kínálhatták. A burkolattal el nem látott élelmiszereket a beszennyeződéstől — különösen a portól és a rovaroktól — is védeni kellett, s azokat csak tiszta eszközökkel lehetett kimérni. A kiszolgáltatott élelmiszereket kötelező volt csomagolással ellátni; erre tiszta, másra korábban nem használt papírt alkalmazhattak az eladók.489 A piacrendészeti hatóság rendelkezéseit és utasításait mindenki köteles volt teljesíteni; aki a piac- és vásártér rendjét veszélyeztető módon járt el, onnan ki kellett utasítani, súlyosabb esetben — először maximum két hónapra, ismételten legfeljebb egy évi időtartamra — kitiltani. Ha a jogellenesen eljáró személy önként a vásár helyéről 487 Uo. 5-6. p. 488 Uo. 7-8. p. 489 Uo. 9-10. p. 116
