Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

így elsőfokú fegyelmi hatóságként a város kezelő-tisztviselőinek ügyeiben a polgármester, egyébként a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya járt el, másodfokon a polgármester által első fokon elbírált ügyekben a közigazgatási bizottság említett választmánya, más esetekben pedig a belügyminiszteri fegyelmi bíróság ítélt. Ha több tisztviselő ügyét együttesen bírálták el, akkor — hatásköri összeütközés esetén — valamennyiük felett a fegyelmi választmány határozott első fokon. Fegyelmi ügyekben a polgármester egyéni hatóságként, a fegyelmi választmány pedig öttagú testület formájában járt el. Az utóbbi elnöke a főispán, akadályoztatása esetén a polgármester volt. A választmány rendes és póttagjait a közigazgatási bizottság évente választotta fele-fele részben a törvényhatósági bizottság tagjai és az állami tisztviselők közül. A fegyelmi bíróság elnöke a belügyminiszter vagy annak kijelölt helyettese, tagjai pedig két közigazgatási bíró és két belügyminisztériumi vezető tisztviselő voltak. Ha olyan személy ügyében kellett eljárniuk, aki más miniszter fennhatóságához tartozott, akkor az egyik vezető tisztviselő tag az illető minisztériumból került a bíróságba. A fegyelmi bíróság előadóját — aki szavazati jog nélkül a jegyzői feladatokat is ellátta — a belügyminiszter esetről esetre jelölte ki. A fegyelmi eljárás rendszerint írásban zajlott, de szóbeli tárgyalás is kérhető volt (TI929 85., 87. §§). E helyütt terjedelmi okokból az eljárási klauzulák részletes bemutatásától eltekintünk.434

A fegyelmi büntetések közé a rosszallás, a pénzbüntetés, az előléptetés elvonása, a szolgálattól való felmentés, a hivatalvesztés a hozzátartozók ellátási igényének érintetlenül hagyásával, valamint legsúlyosabbként a hozzátartozói ellátási igény elvonásával elrendelt hivatalvesztés tartozott. A pénzbüntetés összege tíz és ezer pengő közé eshetett, a felmentés a szabályszerű elbánás alá vonással (rendes felmentéssel) minősült egyenlő hatályúnak. A jogerőre emelkedett fegyelmi büntetések erkölcsi hatállyal is bírtak (T1929 90., 92. §§). A fegyelmi ügyek által felvetett vagyoni (kártérítési) felelősség kérdésében 1929 előtt maga a fegyelmi szerv, azután viszont a rendes bíróságok határoztak. Az utóbbiak előtti eljárás megindítása a tiszti főügyész feladatát képezte.435 Ha azonban a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény egyúttal büntetőeljárást is megalapozott, akkor a királyi ügyészséget kellett értesíteni a bűnvádi eljárás folyamatba tétele érdekében.436

E fejezet befejezéseként érdemes idézni a Magyar Közigazgatás 1936. évi 7. számában a folyóirat szerkesztője által megjegyzésül megfogalmazott, a közigazgatási szakapparátussal szemben támasztott, örökérvényű követelményeket: „a modern köz434 J1929 77-89., 91., 93. §§., A m. kir. belügyminiszter 1930. évi 43. ein. számú rendelete a köz- igazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. törvénycikk fegyelmi rendelkezéseinek életbeléptetéséről és végrehajtásáról. MRT 1930. Bp., 1930. 82-90. p., Am. kir. belügyminiszter 1930. évi 44. ein. számú rendelete a fegyelmi eljárás során szükséges kihallgatásokról. MRT 1930. Bp., 1930. 90-95. p., A m. kir. belügyminiszter 1932. évi 74.610. számú körrendeleté a hivatali állástól történt felfüggesztés határidejének meghosszabbításáról és annak nyilvántartásáról. MRT 1932. Bp., 1932. 97-99. p., A m. kir. belügyminiszter 1931. évi 104.047. számú körrendeleté a fegyelmi eljárás során szükséges kihallgatásokról. MRT 1931. Bp., 1932. 491-492. p.

435 A m. kir. belügyminiszter 1931. évi 220.547. számú rendelete a törvényhatósági és községi alkalmazottak fegyelmi ügyeiben felmerülő vagyoni felelősség érvényesítéséről. MRT 1931. Bp., 1932. 1210. p.

436 A m. kir. belügyminiszter 1931. évi 82.560. számú körrendeleté a fegyelmi és büntető eljárások összhangzatos folytatásáról. MRT 1931. Bp., 1932. 1232-1233. p., lásd még a Bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. te. 84., 87., 94. §-ait!

103